Balról
1.
vörhenyélő
hold
telizsákja
gerjedő geóda
becsapódása géntérképünk
tiltott zónájába
messzeségből
ránk révedő
maholnap-maszk
meszkalin-mozdulatok
mocorognak
hitünk homloklebenyén
hol az a kehely
hol van görbülő horizontunk
Grálmolochja
mely felfogja
kékvérű köldökzsinórunk
őssejt-könnyét
mielőtt örökre lépre mennek
a mögöttes mennyek
méztükreink másik oldalán?
2.
harapásért hízelegnek
cafka porbibénk piruló
cimpái
vendéget várnak bolyhos
barlangjukba a Rögtön vérbő
remeterákjai
lasszóval fogott
lázrózsás légörvények
lihegnek
gyújtópontjukban
búgó-bogárzó ragyogások
dideregnek
flamingó-fenség
firka-csobbanásai az álmatag
mementó-mocsár medrében
izgága Hóruszok
hussannak eltompult templomok
hosszában-széltében
hegedű-csippentések
csavarognak a szivárvány hét
nesztelen húrján
ibolyántúlvilágról
kúszik haza a kísértés zizegve rőt
ősz-avarunk alján
3.
parttalanul
lehelnek belénk pőre párával
ragadozó éjt
tigris-vadászatba
taszítva kelünk birokra felhergelt eleven
húsunkért
Táltos-tajtékban
tobzódó Tornádó életbe táncoltatott Ész
legyen velünk
ne tűnj el
ne sorvadj el ne hamvadj el
bűnjel-tűzjegyünk!
Jobbról
1.
Amón-Ré érdes nyelve
mely körbenyalja a nyöszörgő
sivatagot
és ferde fodrokat
vasal a homok-asszonyok szemcsés
szoknyájára
míg ritka nyálát
cseppenti porlepte pálma-
palántákra
ahol sólyomröptének
tűnő imakendőt terít rád
a sáska árnya
ahol a Szentek Üvegházában
élükre állnak s tornyosulnak a könnytarisznyás
fehér vattapaplanok
2.
lázadást orront
hűséges nyájunk láncra vert
őrzője
forró farkasszemében
Szfinx-magunk drágakővé
dermedése
tejfog-zománcú
rizsszemek sáfrányszálra felfűzött
olvasója
küllő-vesztett
szerencsekerekek csóva-csorba csillagok
didzseridúja
3.
smaragd-árokba
merülő szépia foszforeszkáló
függőónja
égető combok
mandragóra-étkét csipegető
főnix-fióka
nedves nőcsészét
szélsebesen kutakodó szemfüles
embernyila
4.
amikor lehúz s felkelni
sem enged a hőség többsoros
hínár-nyakéke
amikor elfolyik
minden dimenzió és elillan
szigorú léptéke
amikor lustán
legömbölyödik a fejre állított
piramisok éle
és elvész
kézen-közön a kengyelfutó Egyenlítő
körüzenete
Szemből
és megrebbennek
a várandós végzet harcra kész
arcélei
és kifaragják
nevetőráncaink az elfelejtett fosszíliák
fantomképeit
és szétterülnek
síkságainkon az ölelkező
szökőár-esők
és kócosan incselkednek
a kőtáblák összevont szemöldökével
a szépség-szeretők
és rianások roppannak
a kényszerzubbony-gondolatok kétszerkettős
cellafalán
és az asztalfőre terítenek
a meglágyult kőkormányzónak az őrdöngős angyalok
kánai kézfogóján
és mosolygó tamtamok
dobbanásaitól kísérve eveznek a semmibe beltengerünk
zaklatott zátonyai
2006. július 14 – július 31.
Édesem azonos című akvarelljére (034.)
Zene: Ustad Zakir Hussain-Jan Garbarek-John McLaughlin: Making Music
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
