„Branca, branca, branca…Leon, leon, leon” - szólt a nóta, a csatakiáltás Mario Monicelli 1966-ban készült filmjében, a Brancaleone ármádiájában. Feltűnt a képen a szakadtan is dölyfös Vittorio Gassman –Brancaleone és már mindenki dőlt a röhögéstől. Brancaleone, a szájhős, a minden hájjal megkent kalandor létező figura volt, és a valóságban sem volt unalmas élete. Még receptet is hagyott az utókorra.
A zsoldoskapitány (condottiere) és hadvezér Castel Durantéban, a mai Urbaniában született 1295- ben és ott is halt meg l379-ben. Ő volt az egész Brancaleoni család legérdekesebb alakja. Monaldo fia volt, testvérei: Antonio San Cristoforo apátja, Francesco pedig Camerino püspöke volt.
A mi hősünk egyik legfőbb haditettét Federico da Montefeltro ellen hajtotta végre, ezzel még XXII. János pápa dicséretét is kivívta. 1339-ben Siena város védelmében harcolt. Több helység, kastély és föld ura volt Foglia és Matauro területén.
A Guelfek és a Ghibellinek közötti háborúkban Brancaleoni Firenze és Perugia mellé állt, A háború végül Albornoz spanyol bíboros közbeavatkozásának köszönhetően a Guelfek javára dőlt el. A bíboros 1359-ben jutalmul kinevezte Brancaleonit Orvieto vikáriusának.
Jó viszonyuknak akkor lett vége, amikor a bíboros ostrom alá vette Castel Durante-t és Sant’Angelo in Vadot. Brancaleonit foglyul ejtették és Bolognába vitték. Csak 1375-ben térhetett vissza Castel Durante-ba, miután elnyerte a bíboros kegyelmét. 1376-ban nevezték ki Massa Trabaria egyházmegye pápai kormányzójává.
A condottierét a filmben is úgy ábrázolják, mint aki nem vetette meg a földi örömöket. Ízes pecsenyereceptet tulajdonítanak neki.
Hozzávalók: fiatal vaddisznó- vagy kecskeborda, pálinka, extraszűz oliva olaj, bors, só, ecet, szikkadt kenyér tetszés szerinti mértani formákra vágva, szegfűszeg, fahéj, koriander.
Tisztitsuk meg a bordákat, enyhén klopfoljuk ki ki és tegyük egy tálba pácolódni sóval, őrölt borssal, az egyéb fűszerekkel és az olajjal bedörzsölve. Hagyjuk a húst a pácban egy órára, időnként forgassuk meg a darabokat. Egy serpenyőben vajon pirítsuk meg a kenyérszeleteket. Süssük meg a bordákat olajon. Ha kész, csepegtessük le és rakjuk egy tálra a kenyérszeletekkel kombinálva. A pálinkával dúsítsuk a hús megmaradt levét, adjunk hozzá egy nagyon kevés ecetet és, ha van még, 1 dl húslét és egy kevés vajat.
Öntsük ezt a szószt a húsra és tálaljuk, forrón. Köretként adhatunk hozzá grillezett gombát, gombapürét esetleg, lencsepürét.
A keresztes hadjárat ezúttal elmarad…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
