8.
a tenger kiterjesztette gyémánt folyóját az utakra
rögtön elindultam a bölcsesség felé
az ámbrazóna felvillantotta keskeny árnyékát
9.
egy éjjel vagy hajnalban
tüzet gyújtottam
egy ősi tengerparton
hogy meglessem a hullámokat
a tenger rám vetette tekintetét
és így befogadtam a csillagok hatalmát
15.
az élet a nemlét díszlete
a teljes mindenség
abszolút feldolgozása
mint egy bolyongó lélek
mint egy elveszett lány
mint egy határtalan út
messzebbre kell mennem
messzebb a téli tüzeknél
hogy megmelengethessem kezemet
igazi tüzüknél
17.
Felírom egy szamárbőrre
rendetlen nevedet
behatolok a zajoktól idegen
alkonyvilágba
egy földre ahol az illúziók
legkisebb parcellájától
megindul az erdő
habzó kacagásokkal
trónom alatt
az űr
nincs mit hozzátennem
talán túlléptem a szavakon
ebben a zsákutcában ahol holtak
rohanták meg az emlékeket
az életet
20.
üvegszilánk-tekintetek
kenyérmorzsa-ajkak
szemtől szembe
a rossz széllel
mely elválaszt minket
ellentétes irányban megyünk
egymás felé
végy mint egy játékszert kezedbe
égi kövekké válnak a
törékeny szívek
21.
Vihar-folyók
szenvedély-előszók
az atmoszféra
egy villanás alatt színt vált
a kezekre zöld köd szállt
az ízületek nedvesek
boldog
végkifejlet
bajok
baljós ünnepek
begubózunk büszkeségünkbe
feljövő hold farkasemberek
ordítások jajgatások
mint félvad félviharos
sírások
láthatárok
23.
dédelgettem egy álmot
ahogy egy kertet ápolnak
majd kimerítette a sors
sivatagi visszhang
eltemettem testemet a homokba
lelkemet a dünékhez
tapasztottam
igen minden
álom marad
a titkos ház
a derült ég
27.
egy szép
fiatal
nő
ki szemet hunyt sorsa felett
egy csészébe csalogatta a világot
majd vidáman
eladta a
bolhapiacon
nem ért már többet egy fintornál
de ő nem vett róla tudomást
szemet hunyt sorsa felett
32.
Szirén vagyok
nő
hal
gyermek
Te Robinson vagy a szigeteken
a varázsszó rólunk beszél
és a léptek a homokon
elsüllyesztik a fontos szavakat
elvégre apály van
nyugalom ahol megpihentetem
elhasznált meztelen
testemet hullámaitól
már annyira fázom
a parttól távol
33.
a hajnal visszatérte
arcul ütötte
a sápadt holdat
fogoly lett
két éjszaka között
melyek kínozzák őt
szakadatlan
37.
ha a szerelem csupán egy egyszerű
illúzió lenne
virágokat tűznék
a hajamba
és leereszkednék
fokról fokra
szívem lépcsőjén
48.
van a homlokomon
egy különös tetoválás
mintha szívem árnyékába
hívná az ismeretleneket
és a sziklák között
eltűnök repülők
mint egy emléktelen
pillangó
rádöbbensz
őrületedben
mily feleslegesek az eskük
a rendszerek hidegében
tovább imádod
a szent ünnepeket
a fontos mozdulatokat
mint egy alibit
hogy tovább élhess
(2000)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
