Te, ki felemeltél
oda,
hol sem köd, sem felhő
a Szerelmen nem vesz erőt,
hol az
innen és túl
nem mér többé
távolságot és időt
hol árnyékunk is
csupa ragyogás
hol álom és ébrenlét
egy-lényű vágyakozás
maradj velem,
míg lesz a Földön két sejt
kik életre kelnek
és oszthatatlanul
egymásé…