GNL911

utcai oroszlánok

üvöltő tüzelő némberek

habzó szájú rémek

a városban ketrecbe zártak egy szörnyet

nyári földön hempergett

anyja teste

míg elhagyta a várost sietve

délre tartott

majd a határt átlépte

káosz és zűrzavar

maradt ott mögötte

egy nap az ébredés egy zöld szállóban lelte

különös teremtmény morgott mellette

verítéktől fénylett a bőre

 mindenki idebent?

kezdődjön hát az ünnep.

ÉBREDJ!

emlékszel még hol jártál

mikor felriadtál?

a kígyó sápadt aranyüveg volt s durva

megérinteni is féltünk

izzó halott sitt volt a lepedőnk

de ő ott volt mellettem

ifjan és nem vénen

haja sötétvörös fény

s fehér selyem bőrén

rohanj most a fürdőszoba-tükörhöz

nézd!

belépett!

képtelen vagyok várni rá ha

egy évszázad a lépte

arcra borulok lassan

a hideg csúszós kövön

hogy érezzem a bűzjeges vért

míg sikamlós kígyók

csúsznak az esőért

van egy játszmám figyeljetek ide

belemászok az agyam mélyébe

ugye fogjátok mi a lényege

begolyózni – ez a neve

a játszma indul próbáld csak ki

szemed kihunyt neved senki

nincs már világ ember sincsen

kerítést emelünk a világegyetemben

játszmázunk s közben jól szórakozunk

hunyd le a szemed nem bukhatunk

itt vagyok veled s máris megyek

törni-zúzni akarok veled

bujj vissza agyárkaidba

a szenvedésnél sokkal alábbra

e teret eső sosem mossa

s unottan hull az eső a városra

fejünk felett

és az áramlatok útvesztőjében

csendesen lézengenek

a szelíd dombok idegbetegeivel

csúszómászók dögivel

kövületek barlangok

jeges magaslatok

minden ház egyenarcú

az ablakok kerekek

s vadak a járművek

reggelre zárva félnek

alszik minden a néma szőnyegek

a bamba tükrök

a porral lepettek

valahol az ágyak alatt

és törvényes párok sebzik

egymást lepedőiken

s lányaik halkan kielégülnek

ondókkal csecsükön

ÁLLJ!

Embert öltek itt!

sziréna

beszélj még s nézz körül

kesztyűd legyeződ a földre kerül

a városból elrohanunk most

meneküljünk sietve

velem csak te gyere

földet ne érints

napot meg ne láss

fuss fuss fuss

nincs utad más

nincs más

dombos ház derül

a hold még kiterül

árnyalják a fák

a tanútevő vad szuflát

gyere bébi

fuss velem

hát fuss!

izzik a ház a dombtetőn

gazdag és kényelmes minden

vörösen várnak a fotel karjai

nem tudsz semit míg nem vagy itt benn

holt elnököt fuvaroz a sofőr

ragad a motor a kátrány megöl

ülj mellém ennyit erről

a Cár vár ránk kelet felől

a tóparton útonállók élnek

a lelkész lánya kígyóval kéjeleg

aki az út mentén egy tóban tekereg

hazaértünk ébredj kedves

nap nap nap

égj égj égj

most most most

hold hold hold

elmarlak

MOST MOST MOST

(jaj)

farsang-harangok szóljanak

kígyók daloljanak

legyen amit akarnak

(harangok)

eltűnés

sivatag-éj

a tűz hangjai

lecsorgunk folyón és autóúton

erdőn  s nagy zuhatagon

Carson és Springfield utunkba esett

és Phoenixből jött az igézet

és elmondom neked a Királyság neveit

és elmondok mindent mit úgyis tudsz

hallgasd egy kicsit az öklömnyi csendet

mely az árnyékból megmássza a völgyet

tűzhangok

sípok

csörgőkígyók

kasztanyettek

a Sárkánygyík-király én vagyok

azt teszem amit akarok

megállítok forgó bolygókat

megállítok rabomobilokat

hét évig időztem

a buja száműzött házában

a sziget lányaival

mocsokban játszottam

és most visszatérek

az igaz az erős a bölcs földjére

sápadt erőknek testvérei

éjszaka gyermekei

ki jön velem a vadászatra?

(egyetértő sikoly)

jönnek már az éj bíbor légiói

sátraitokban vár az álom

holnap belépünk szülővárosomba

készen állok rá

(1968-70)