az ajtó lassan kinyílt
s belépett apám
kilencéves voltam
fölém magasodott
kék szeme csak úgy fénylett
hangja jéghideg volt
s szólt "látomás kísértett
tudom szent vagyok s erôs
teszem kötelességemet"
nekivágott a hegynek
én szedtem a lábam utána
aranyfejszéje fénylett
a fák zsugorodni kezdtek
a tó nôi tükörré vált
megálltunk inni egy korty bort
az üveget elhajítottuk
mely azonnal eltörött
s akkor kézenfogott
talán sast láttam körözni
...






