már nem a viharfelhők
veszett karnyújtása
már nem az óceán
elfeledett tériszonya
már nem a másnapos napkorong
lusta virradata
már nem az oldalára fordult föld
ferde rotációja
de a vége-nincs vágy
test-meleg forráspontja
de a szélből gyúrt fészek
hűs hívogatása
de a hótalan téli esték
igaz mesemondása
de a tündér-hajszálak
ezüst csiklandozása
és a földreszállás
kör-körös csendórája
vigyázza röptünket
2018-01-09
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.