Összehajolunk
mint háló-gyökerű fák
büszke koronáink
már nem akarnak az égig érni
ujjainkon a hűség
évgyűrűi
álmot hoz borongós
reggelünkre
hársfalomb-susogásod
amint az éjszaka melegét
hűti benned
koránkelő testem
e fészek az otthonunk
mit szívedből raktál
feltámadt…