A legenda szerint 1983. szeptember 23-án egy Moszkva közeli nukleáris bázison Sztanyiszlav Petrov alezredes öt amerikai nukleáris rakétát azonosított az égen, amelyek a szovjet főváros felé haladtak. Nem értesítette feletteseit, hogy elkerülje a szovjet ellencsapást, és ezzel elhárította a két szuperhatalom közti atomháború lehetőségét.

De mint minden legenda, a fantázia itt is felülmúlta a valóságot. Az öt fényes pont, amelyek megjelentek Petrov radarján, nem amerikai rakéták voltak, hanem álriadó.

Pavel Podvig , az orosz Nuclear Forces Project intézet igazgatója és az atomrakéták egyik legnagyobb szakértője szerint Petrov bátor tettet hajtott végre, de az még bizonyításra vár,  ezzel nukleáris háborút hárított el. Petrov akkor a régi szovjet nukleáris védelmi rendszer egyik szektorában dolgozott, a vezérlő lánc számos szintjének egyikében.

„A sziréna szólt, de én ülve maradtam néhány másodpercig a nagy vörös képernyő előtt, amelyen a „fellövés” szó jelent meg. Az egyetlen dolog, amit tennem kellett volna, felvenni a telefont és a felettesemet kérni – mesélte el Petrov a BBC orosz adásának nem sokkal 2017. szeptemberében bekövetkezett halála előtt – 33 perc múlva fogtam fel, hogy nem történt semmi. Ha támadás lett volna, már régen tudtam volna. Nagy megkönnyebbülés volt.”

De Podvig szerint, ha Petrov telefonált volna feletteseinek, a szovjet rakétákat akkor sem lőtték volna fel. A jelszó gyakorlatilag a „várjuk és meglátjuk” volt.

„A legrosszabb esetben, ha nem mérték volna fel, hogy álriadóról van szó, és értesítették volna a felsőbb parancsnokságot, az utasította volna a részleget,kik fel voltak hatalmazva a nukleáris rendszerek alkalmazására és készenlétben álltak, de nem cselekedtek volna azonnal. Mivel egy nukleáris háborúnak óriási a tétje, amíg nincs atomrobbanás és nem lehet tudni, hogy a riasztás megalapozott-e, a szovjetek Podvig szerint még a hidegháború paranoiájában is vártak volna az ellentámadással. Azt azért ne felejtsük el, hogy 1983-ban csúcsra jutott a feszültség Washington és Moszkva között, a közepes hatótávolságú rakéták európai telepítése, az amerikai „csillagháborús tervek” és egy dél-koreai utasszállítónak szeptember 1-én a szovjet távol-keleti területek felett való lelövése miatt, amelyen számos amerikai állampolgár is tartózkodott. Ráadásul akkoriban a vészesen elöregedett szovjet politikai vezetéssel szemben mérhetetlenül megnőtt a hadsereg befolyása. Ennek volt köszönhető még 1979-ben az afganisztáni bevonulás, majd a 9 évig tartó értelmetlen háború, amelyet azóta is „a Szovjetunió Vietnamjaként” emlegetnek.

Ezenkívül – folytatta a szakértő az érvelést – Petrov radarja csak öt közeledő rakétát mutatott. 1983-ban az USÁ-nak több mint 20 ezer atomfegyverből álló arzenálja volt. A Szovjetunió területén az amerikaiaknak meg kellett volna támadniuk minden egyes szovjet nukleáris bázist ahhoz, hogy megakadályozzanak egy lehetséges ellentámadást. Öt rakétával a földig rombolhatták volna Moszkvát, de ez szörnyű reakciót váltott volna ki a Szovjetunióból.

„Petrov azt tette, amit tennie kellett, megérdemli csodálatunkat, de nem tudjuk, hogy mi történt volna” – mondja Podvig.

Mivel az Egyesült Államok és Oroszország újra fenyegetőznek egymás ellen, és lehet, hogy újra elindul egy fegyverkezési verseny, fontos, hogy a világ reménykedjen abban, hogy mindkét oldalon óvatosak lesznek a döntéshozók és nemcsak egy orosz katonán múlik a helyzet megítélése a megfelelő pillanatban – vonja a tanulságot a Business Insider.