Göbölyös N. László irodalmi alkotásai, esszéi, publicisztikai írásai

2020. május 14. 04:31 - Göbölyös N. László

Naplóféle 20/5-1 – Elmeél 105.

Láttunk egy 20 évvel ezelőtti filmet, amelyben John Malkovich – egyike azoknak a színészeknek, akit imádok gyűlölni is – egy magas kapcsolatokkal (is) rendelkező orosz maffiózót alakít. Saját lebujában fosztja őt ki pókerben egy tehetséges fiatal játékos. Lelőhetné, agyonverethetné a gorilláival, de ő azt parancsolja, hogy fizessék ki a nyereményét és mehet isten hírével. Mert ennek a sötét gazembernek a lelke mélyén maradt egy kis betyárbecsület, és miután látja, hogy a fiú nem egy pitiáner csaló, hanem tiszta eszközökkel győzte le, tud veszíteni….

Harminc évvel ezelőtt a 40 évvel korábbi népies-urbánus vita felelevenítése semmi másról nem szólt, mint a hatalomról. Harminc évvel ezelőtt már kifinomultabban jelenik meg ez a kibékíthetetlen ellentét, a karantén-enyhítés területi megosztásában. Most aztán mondhatják, ha, megelégelvén a bezártságot, az urbánusok megindulnak nyakló nélkül a népi közegbe, hogy megint ők terjesztik a…amúgy meg teljesen mindegy, a lényeg, hogy  az ország örök időkre megosztott legyen.

„Soha be nem tenném a lábamat egy olyan klubba, amely tagjául fogadna” – idézi az Annie Hall elején Woody Allen G.B. Shaw-t, bár lehet, hogy ezt valójában Groucho Marx mondta, tőle is kitelik az ilyesmi. Én viszont szeretnék belépni abba az egyelőre boldog keveseknek fenntartott klubba, amelynek tagságáról nem egy kikeresztelkedett ifjúkommunista funkcionárius dönt, és amelynek tagsága azokból áll, akiket a fejedelmi többes saját kérésükre egyedül hagy.

Kilencvenedik életévébe lépett Édesanyám mozgásszervi problémái miatt évek óta nem jár ki az utcára, de legalább megkíméli magát annak mindennemű mocskától. Ennek ellenére ő volt az első a szűkebb és tágabb családban, akit 30 év után bevontak egy telefonos közvélemény-kutatásba. Igaz, a kérdezők nem „azok” voltak…

Ideje lenne már bevenni az emberiség elleni büntettek közé a kollektív agymosást és megfélemlítést. De nemcsak azokat büntessék, akik ezekkel az eszközökkel élnek, hanem azokat is, akik hagyják az agyukat átmosni és megfélemlíteni.

János jelenéseiben szó van 144 ezer, akiknek a homlokán ott a jel. Reméljük, hogy a próféta tévedett, és a Mindenható azokat jelölte meg, akiknek az apokalipszis bekövetkeztekor rögtön pusztulniuk kell.

Sok hülyeséget elkövettem életemben, de a legnagyobb talán az volt, hogy amikor hét évvel ezelőtt éppen munkanélküli voltam, Olaszországban élő belga pap barátom megemlítette nekem, hogy éppen üresedés van a sekrestyési állásban. Hogy nem vagyok katolikus? Kicsire nem adunk. Életem ott is lehetett volna természetgyógyász, naponta lett volna ihlete a festéshez, miközben fitoterapeuta-ismereteit bővíti. Akkor most nyugodtan élhetnénk egy csendes, tiszta  toszkán hegyi faluban, és el sem jutna hozzánk ez a sok szenny…

A 68-asoktól és utódaiktól többre nem futja, minthogy nem veszik fel a kötelező maszkot az utcán?

Egy jelentős befolyású ember május 3-ra ígérte a járvány tetőzését. Ehhez képes hosszú hetek óta először ment 10 alá az áldozatok száma. Hát őt sem fogadnám fel bukmékernek…

Elment egy kedves riportalanyom, aki soha nem volt nagy színész, nem is voltak elérhetetlen ambíciói, mégis egy ország ismerte és szerette, és idézte híres filmbeli mondásait: „Ezredes úr, alázatosan jelentem, nekem ez az ember gyanús”. „Én mondom ezt, Lópici Gáspár, az utca hírmondója. Úgy is mondhatnám, hogy én irányítom a közvéleményt”. Hát nem is lenne rossz, ha az ilyen egyszerű lelkek irányítanák…és talán egy jobb világban nem ilyen nyomorultul kellett volna meghalnia.

unnamed.jpg

Azt álmodtam, hogy visszamentem nevelőegyesületembe, a régi zöld épületbe, és ott volt mindenki, régóta halottak és nyugdíjazottak is, erejük teljében és számítottak nyelvtudásomra, gyorsaságomra.

Sokszor mondják, hogy egy régi film, amiért valamikor rajongtunk, évtizedekkel később csalódást okozhat, vagy egészen másképpen látjuk, értelmezzük. Mi, 2020 májusában, világjárvány kellős közepén megnéztük A majmok bolygóját, az eredeti, 1968-ast, miután éppen aznap találtam egy cikket, mely szerint 50 év múlva az emberiség 1/8-a, 80 év múlva pedig már az egyharmada kényszerül olyan helyen élni a Földön, ahol elviselhetetlen a hőség, és akkor lesz igazán aszály, éhínség, százmilliók migrációja a túlélésért. A film főhőse is utal arra, hogy az ember önmagát pusztította el háborúkkal, járványokkal, de csak apránként jön rá, hogy a távoli bolygó, amelyre megérkezett, valójában a letarolt Föld, és az emberi civilizáció romjain épült fel a majmok birodalma, amely ugyanazokat a bűnöket és hibákat követi el, mint az emberi világ, a hatalomvágytól a másság iránti intoleranciáig, a természetbe való beavatkozásig, ezért valószínűleg ugyanaz a sors vár rá. De az is lehet, hogy ezek a majmok nem mások, mint az ember mutánsai, akiket az ember hozott létre esztelen genetikai kísérleteivel, állandóan letagadott klónozásaival, és azért minősítik a régi civilizáció emlékhelyeit „tiltott zónának”, mert nem akarnak szembenézni azzal, ami rájuk is vár. Talán erre a film fél évszázaddal korábbi alkotói nem gondoltak, nekünk viszont az egész történet már fájdalmasan nem sci-fi. És mennyire másképpen hangzik ma egy klasszikus 68-as mondás, amelyet a túlélő ember mond egy fiatal, még romlatlannak tűnő majomnak: „Senkiben ne bízz, aki elmúlt 30 éves….”, miként az is, hogy „az ember idomítható, de nem megszelidíthető”…És vajon Charlton Hestonnal eszébe jutott-e ez a szerepe, amikor élete alkonyán az amerikai fegyverszövetség elnökeként a columbine-i iskolai mészárlás után védelmébe vette Michael Moore-ral szemben ezt az ősi amerikai jogot?

A filmben az emberre szájkosarat tesznek, miután toroksebe begyógyult. Nekünk már maszk is felesleges, hogy kussolni tudjunk. A film másnapján egy apró ér megpattant a nyakamon.

SPAR, 9 óra előtt. Két  60 alatti nő hangoskodik egymással, majd lökdösődni kezdenek, hogy ki jusson 1 perccel előbb a pénztárhoz. Csoda, hogy a hatalom játszi könnyedséggel megoszt bennünket?

Egyik nap a Hetedik eklogát hallgattuk Latinovits Zoltántól, és utána elfelejtettünk megszólalni. Másnap meghallgattam a Nem tudhatom-ot Dame Judi Dench-től angolul és még jobban beleszerettem. De amit ő mondott, az szó szerinti fordítás volt. Nem hagyott nyugodni, hogy nem lehet-e valamelyest visszaadni Radnóti Miklós zenéjét. Megpróbáltam az utolsó sorokat, így sikerült:

"Because sinners we are, as we all together

And we know what we have sinned, when, how and where

But there are workers here and poets with no sin

And newborn babies with their minds still growin'

Hiding in dark caves they keep the light inside

Until our homeland by peace again would be signed

Their fresh words to our silent voice would be the answer

Cover us with Your huge wings You night cloud the watcher".

 

Amikor egyetemen tanítottam médiaismereteket, minden évfolyammal megnézettem az Aranypolgárt és minden évben én is újranéztem. Most már néhány éve nem láttam Orson Welles kikezdhetetlen remekművét, de néhány jelenete a minap eszembe jutott. Amikor Kane felolvassa az induló lap alapelveit egyetlen barátjának, Lelandnek, ő közbeszól: „Már a harmadik mondatod kezdődik úgy, hogy én…”. Később a már idős Leland mondja Kane-ről a „rózsabimbó” után nyomozó riporternek: „Volt benne valami a nagy emberből”.

Aztán eszembe jut az is, hogy a 80-as évek első felének híres TASZSZ-kommentárjaiban gyakran szerepelt ez a mondat: „A szovjet emberek támogatják, a szovjet emberek elítélik”. Mit mondana erre doktor Kardos doktor? „Dézsávü érzésem van.”

„Virulunk!” – jellemezte a helyzetet cserfes Unokánk. Csakazértis! De az már a szabadság szelének tekinthető, hogy a SPAR-ban ismét lehet friss grillcsirkét kapni. Mert azért a panem fontosabb a plebs-nek, mint a circenses…

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://elmehunyor.blog.hu/api/trackback/id/tr6715681614

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Göbölyös N. László irodalmi alkotásai, esszéi, publicisztikai írásai