Göbölyös N. László irodalmi alkotásai, esszéi, publicisztikai írásai

2019. március 20. 06:29 - Göbölyös N. László

Várakozás a vonatra – minden idők egyik legnagyobb filmnyitánya: Volt egyszer egy Vadnyugat

b487acb210426ad16cf3d7ffad1111d1.jpg

A teljes jelenet, az első ajtó nyikorgó kinyílásától a tűzpárbajig kevés híján 15 perc. Beszéd alig-alig hangzik el benne, lassúak a mozdulatok, mégis alig várjuk, hogy kirobbanjon.

Sergio Leone, az olasz western atyja, 1968-ban készítette el a Volt egyszer egy vadnyugat című remekművét, amelynek kezdő képsoraival is filmtörténetet írt: az a bizonyos 15 perc ott van minden idők legtökéletesebb filmnyitányai között. Olyan filmek „belépői” vetekedhetnek vele, mint az Aranypolgár (Orson Welles), a Szigorúan ellenőrzött vonatok (Jiri Menzel),  a Fogd a pénzt és fuss (Woody Allen), a Mechanikus narancs (Stanley Kubrick), és nem utolsósorban a Blues Brothers (John Landis).

A jelenet végén lép színre Harmonika (Charles Bronson), a titokzatos pisztolyhős, aki Frankkel (Henry Fonda) akar találkozni. Frank bizalmi embere egy nagyvállalkozónak, akinek célja vasúthálózattal összekapcsolni Amerika keleti és nyugati felét. Három bérgyilkos félemlíti meg az elhagyott állomás öreg főnökét, becsukják egy kalyibába, amelynek az ajtaján megjelenik a film szereplőinek a neve.

Az első figura a peron végében lévő lóitató mellé telepedik, a második a peron közepén ül le egy hintaszékbe, az utolsó pedig egy víztorony alá ül.

A hintaszékest idegesíti a telegráf tik-takja, kitépi a vezetéket, mielőtt egy légy az arcába száll. A víztorony alatt ülő felteszi kalapját, hogy a vízcseppek ne vizezzék be az arcát. A lóitató melletti az ujjait ropogtatja. A hintaszékes előveszi pisztolyát, elfogja, majd fogva tartja a legyet a pisztolycsőben. A kalapos a vizet issza, amely felgyülemlett a fejfedője karimáján.

Megérkezik a vonat, a három bérgyilkos megindul a sínek felé. Senki sem száll le róla. A három várakozó már-már dolgavégezetlenül sarkon fordul, amikor a vonat elindul, és a hátuk mögött szájharmonikaszót hallanak. Az ember, akit vártak, ott van. A vonat túloldalán szállt le.  „Hol van Frank?” – kérdezi. „Frank nem jött el” – válaszolja az egyik. „Hoztatok nekem lovat?” – kérdezi az ismeretlen, mire a másik három kacagásba tör ki. „Így is lesz két felesleges” – mondja a Harmonikás rezzenéstelen arccal, és a többiek hiába rántanak pisztolyt, ő a gyorsabb…

Noel Simsolo kritikus interjúkötetet készített Sergio Leonéval, és ebben a rendező elmagyarázta, miként gazdálkodott a maximálisra húzottidővel, a csenddel, amely az általa kedvelt japán filmművészet sajátossága és ellentéte az európai módszernek, amelyet Leone asszisztensként ismert meg és amely arra kényszeríti  a színészeket, hogy gyorsítsák a replikákat. „Azt túl mesterkéltnek tartottam. Az emberek nem így viselkednek. Hallgatnak, reagálnak, gondolkodnak, és utána válaszolnak. Már régóta akartam ilyen ritmusú filmet készíteni, amikor a kamera úgy mozdul, mint egy simogatás” – mondta.

Nem véletlen, hogy Leone első westernje, az Egy maréknyi dollárért nem más, mint Kuroszava Akira A testőr című filmnek remake-je. A Volt egyszer egy Vadnyugat kezdő jelenetével kapcsolatban egy másik interjúban azt is bevallotta, hogy számára a szereplők látszólagos közömbös viselkedése „a haldoklók utolsó hörgését” idézi fel. Így a három bérgyilkos, akiket Harmonika likvidál, valóban úgy élveznek minden másodpercet, mintha az lenne az utolsó.

A jelenet forgatása három napig tartott La Calahorra völgyében, Andalúziában, egy vasútvonal mellett, amely Almeriát köti össze Spanyolország többi részével. A díszlettervező Carlo Simi olyan állomást javasolt, amely egy régi vagonra hasonlít. Leone egy 100 méter hosszú peront kért, amit több tonna fából készült, hogy megragadja a nézők figyelmét.

Néhány héttel korábban a hollywoodi jelmezraktárból már beszerezte a gyilkosok számára a híres porköpenyeket, mint amilyeneket John Ford Aki megölte Liberty Valence-et című westernjében viseltek, csak Leone barnára festette át az eredetileg fehér ruhadarabokat.

Jack Elam, a legyes gyilkos mézzel itatta át szakállát, hogy a bogár az arcára repüljön. Az ő külön párbajukra a rendező egy egész napot áldozott.

Az, hogy ez a 15 perc végig hihetetlenül feszült marad, nem utolsósorban Tonino Delli Colli zseniális operatőri munkájának is köszönhető, aki mögött ekkor már ott voltak Pier Paolo Pasolini első filmjei, A csóró, a Mamma Róma és a Máté Evangéliuma, és neki köszönhetjük az előző, nem kevésbé zseniális Leone-filmet, a Jó, a Rossz és a Csúfot.

Sergio Donati forgatókönyíró  a felvételek legkisebb részletét, még a vízcseppek zaját is feljegyezte, olyannyira, hogy az első mondat, amelyet az öreg állomásfőnök szájából hangzik el 1:16-nál, csak a 30. oldalon szerepel.

A nyitójelenet hatását fokozta a zenei háttér hiánya. Ennio Morricone, akitől a film alapötlete is származik, tervezett ugyan egy nyitó zenét, Leone azonban csak a zajokhoz ragaszkodott. Morricone azért mégis ott van Bronson szájharmonikahangjában, és a háttérben halkan megszólalnak a szimfonikus motívumok is. „Az első alkalommal beépül a jelenetbe, majd amikor újra felhangzik, akkor is megőrzi az első körülményeket tükröző drámai erejét, iróniáját, tragikumát” – mondta erről a baljós zenéről Morricone.

Ma már kevésbé ismert, hogy Leone állítólag szerette volna ismét együtt látni A Jó, a Rossz és a Csúf trióját. Lee Van Cleef és Eli Wallach el is fogadta a felkérést, Clint Eastwood azonban, akinek Harmonika szerepét szánta, nem, többek között azért, mert nem tartotta meggyőzőnek a nyitójelenetet. Később azonban többször is úgy nyilatkozott, hogy rendezőként Leonét tartotta a tanítómesterének…Leone viszont azt mondta, hogy mindig is Bronson volt a kiszemeltje. „Harmonika maga Bronson, márványtömbből faragott erő, egy félvér, akit a bosszúvágy hajt”.

Az állomásfőnök, Antonio Palombi már korábban feltűnt is kisebb szerepekben Leone filmjeiben. A három gyilkos közül a kalapból ivó fekete Willy Strode, és a legyes Jack Elam korábban több híres amerikai westernben játszott. A harmadik, a kanadai Al Mulock, aki A Jó, a Rossz és a Csúfban Eli Wallachot üldözi, e jelenet forgatása után öngyilkos lett: kiugrott szállodai szobájának ablakán. Súlyos drogfüggő volt és nem tudta feldolgozni, hogy felesége agydaganatban meghalt. Még a porköpenyét sem vetette le….

 

 

 

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://elmehunyor.blog.hu/api/trackback/id/tr6914695962

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

John Brennan 2019.03.21. 08:59:10

Al Mulock öngyilkossága után Leone levetette róla a kabátot.
A stáb egyik tagja meg akarta olajozni a csikorgó kereket; Leone rászólt, hogy meg van őrülve, pont az a zaj kell neki.

DirtyHarry 2019.03.28. 06:28:34

ha már kimoderáltad a hozzászólásom legalább a FB hozzászólások színével kezdj valamit, de tényleg...

Kivlov 2019.03.28. 06:28:36

mekkora film, te jó ég...

zord íjász · https://zordidok.blog.hu 2019.03.28. 06:28:39

Az a gyanúm, hogy a film minden egyes jelenetéről írhatnál egy hasonló posztot. A Volt egyszer egy vadnyugat nem csak a filmtörténet zseniális mesterműve, hanem Leone megszállott maximalizmusának is a csúcsa: az összes jelenet ízekre boncolható, annyira tökéletes mindegyik. Szereplők, párbeszédek, operatőri munka, díszlet-jelmez, zene, hangulat...hibátlan minden.

Eugene Horse 2019.03.28. 06:28:44

A poszt jo, de a cenzurazott blogokat tiltolistazom.

DirtyHarry 2019.03.28. 06:28:59

Bronson tökéletes volt erre a szerepre. Eastwood meg a másikra :)

ui: fekete betűk sötét hátteren? ne már :D

spinat 2019.03.28. 06:29:05

egyetértek. nagyon erös

Gazz 2019.03.28. 06:29:09

Aki egyszer látta ajelenetet, annak örökre beleég a retinájába.
A technicolor korszak csúcsa.
Göbölyös N. László irodalmi alkotásai, esszéi, publicisztikai írásai