Göbölyös N. László irodalmi alkotásai, esszéi, publicisztikai írásai

2018. december 29. 07:22 - Göbölyös N. László

Sehol senki

 adashiba_cimu_komediat_1974_januar_26-an_kerult_televizios_sugarzasra_tahi_toth_laszlo_pager_antal_bulla_elma_nagy_gabor_ernyei_bela_halasz_judit_beres_ilona_kozak_laszlo.jpg

1.

Kora hajnalban rendelnek be egy állítólagos tv-interjúra egy új stúdióba, amely a régi budai elmegyógyintézet szomszédságában van. Hárman vagyunk, az év elején elhunyt Emberfi, legfeljebb  harminc évesen, egy ismeretlen fiatalember és én. Megérkezünk, de semmi konkrétumot nem tudunk meg, csak azt, hogy nem az alkalomnak megfelelően vagyunk öltözve, ugyanis mindhárman fekete garbóban vagyunk. Később közlik, hogy a harmadik fiúnak kell átvennie a hangmérnök és az operatőr szerepét, mert az igaziak nem hajlandók a mai napon felvenni a munkát, és nekem kell Emberfivel beszélgetnem, akit mindig kedveltem, egyszer volt vele egy villám telefoninterjúm a Beatles-szel kapcsolatban, egyszer pedig a FB-on váltottunk néhány levelet, de soha nem találkoztunk. Hiába magyarázom a helyi embernek, akiről azt sem tudom, kicsoda, hogy ő már meghalt, azt feleli, hogy az én tapasztalatommal biztosan meg tudom oldani ezt a dimenziók közötti beszélgetést is.

2.

Téli hajnal, de már világosodik. Olvadás után vagyunk, régi otthonunk közelében a játszótéren taposom a sarat. Fázom, és rájövök, hogy meztelen vagyok. Jön velem szembe a vastag, világító anorákban a régi kutyás hölgy, fiatalon,  mint amikor még megvolt a boxere, megpillant, felnevet és bátorságomat dicséri. Magához int, átölel, majd egy korhadó, hűvös fának nyom, hogy felmelegítsen.

3.

Megint hárman vagyunk, most a másik kettő idegen. A Város határán várakozunk, a sínek mellett, néhány méterre a jelenleg használaton kívüli állomástól. A fővárosból jöttünk, és tovább kellene mennünk a megyeszékhelyre, ahol pontos időre várnak bennünket. Valaki az mondja, hogy az ötödik vonat lesz a miénk, de menet közben kell rá felszállni, igaz, majdnem teljesen lelassul, hogy ne essünk a kerekek közé. El is száguld előttünk négy vonat, majd látszik az ötödik, de az sem lassít, és nem is vonat, csak mozdony. Akkor megint jön valaki, aki azt mondja, hogy a fővárosból egyelőre nem jön több vonat, sem erre, sem más irányba.

Lemegyünk az országútra, hátha jön valami busz vagy vonatpótló, közben az idő egyre sürget. Meglátunk egy taxi-drosztot, több taxi is vesztegel ott, de egyik sem visz el bennünket, mert azt állítják, hogy rendelésre jöttek, csak még nem értek ide az utasok, és őket kötelességük megvárni. Az utasok azonban nem jönnek, de a taxisok hajthatatlanok. Elindulunk gyalog, mikor valaki utánunk szól, hogy az az út nem vezet sehová…

4.

Szerkesztőségi értekezletünk van, ahol a Főnök bejelenti, hogy átalakulunk színi társulattá, és másnap bemutatjuk a Hamletet. A szerepeket ugyanúgy osztjuk el, mint a karácsonyi ajándékozást. Aki kihúzza valakinek a nevét, az mondja meg, hogy az illető milyen szerepet fog játszani. Engem filmes kolléganőm húz ki, és úgy dönt, hogy én leszek Hamlet, hiszen szeretek olvasni, töprengeni, voltak már vízióim, és tisztelem a vándorkomédiásokat is. Egyszer még gimnáziumban kellett megtanulnom angolul a nagymonológot, de csak félig sikerült, azóta láttam, olvastam magyarul több ízben is, de úgy vélem, hogy kissé öreg vagyok már királyfinak. Igaz, ha megérem, nagy király lehetek…

laurence-olivier.jpg

5.

Kamasz vagyok, és szüleim egy külföldi kollégiumba akarnak beíratni, hogy végre tanuljak valami rendet. Én azonban erőnek erejével ellenállok, mert éppen a minap ismerkedtem meg egy dél-amerikai boltossal, aki azt ígérte, hogy ha elveszem világszép lányát, bevesz a világ legnagyobb üzletébe, és adott is egy szép csomagot, amit csak otthon bonthatok fel. Szüleim megrémülnek, hogy biztosan valami kábítószer-üzletbe keveredtem, kinyitjuk a csomagot, hát sáfrány van benne és chilis bab…

6.

Egy közútra kilakoltatottak között ténfergek, amikor meglátok egy egész családot, akik kétségbeesetten vesznek körül egy fiatal, vajúdó nőt. Azonnal telefonomhoz nyúlok, hogy orvost hívjak, de valaki rám szól, hogy nem szükséges, mert ez itt maga a kórház, de köztartozásai miatt az egész intézményt, betegekkel és orvosokkal együtt utcára tették, és csak körül kell nézni, biztosan találunk egy szülész-nőgyógyászt is. Megfordulok, és látom, hogy a hang a legnagyobb lúzeré, akivel valaha találkoztam, aki bármihez nyúlt, balul sült el. Így mégis én akarok telefonálni, de közben fürge léptekkel megérkezik Életem, három orvossal és együtt vezetik le nyílt utcán a szülést.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://elmehunyor.blog.hu/api/trackback/id/tr7014520462

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Göbölyös N. László irodalmi alkotásai, esszéi, publicisztikai írásai