Göbölyös N. László irodalmi alkotásai, esszéi, publicisztikai írásai

2018. november 30. 06:00 - Göbölyös N. László

Naplóféle 18/11 (Elmeél 85.)

Már űrkutatási biztosa is van ÖKUéknak. Szívrepesve várom a redvesbe való eltakarodás teljhatalmú biztosának kinevezését.

Margit-körút, villamos. Szirénázás a vele párhuzamos, a Margit-híd felé vezető útsávban, hangosbeszélő gépiesen ismételgetni, hogy húzódjanak félre. Először azt hiszem, hogy valami filmforgatás lehet, de aztán látom, hogy felvezető rendőrautók jönnek, majd egy elsötétített üvegű nagy katonai busz, utána megint villogó rendőrautók. Bár a villamost nem akadályozza, mégis némi zúgolódás tör ki. Milyen jogon állítanak félre bárkit már katonák is? Egy jóarcú, ápolt szakállas fiatalember kifakad: „Ez a tipikus magyar primitívség. Kiüvölt a kocsiból, mert neki mennie kell. Ilyen a világon nincs.” Lehet, hogy nincs, de Budapesten, a Margit körúton, 2018 őszén mindenki félreállt.

Életem megdöbben azon, hogy október végén a szupermarketben már mikulás-akció van. De csak azért, mert a bevásárlás többnyire az én dolgom, és én már két héttel korábban is találkoztam zsúfolt mikulás-polcokkal. A minap pedig egy vízivárosi házban láttam olyan ajtót, ahol kint voltak a karácsonyi díszek. A mellette lévőn pedig a húsvétiak. Már vagy még, nem tudom.

Mindig dicsekedtünk azzal, hogy nem vagyunk tv-függők. De valahol mégis, hiszen a videónk három hétig szerelőnél volt, és bár nem unatkoztunk így sem, mert nem olyan családból származunk, űrt éreztünk a tv alatt, hogy nem láthattuk a nappalinkban a videókészülők számkijelzőjének fényét.

Elolvastam egy általam kedvelt kortárs író novelláját kedvenc hetilapomban, és nem értettem. Elolvastam még egyszer és még mindig nem értettem. Akkor vettem észre, hogy az első hasábon kezdődik az írás. Elolvastam, és harmadjára sem értettem.

Azt írta nekem (is) ÖKU a legújabb n.k.-hoz csatolt levelében, hogy „maradjunk kapcsolatban”. Csak tudnám, hogyan kell kapcsolatban maradni azzal, akivel nem tartok fenn semmilyen kapcsolatot?

Megnéztünk egy Miss Marple-krimit, elég lassú volt, szövevényes, de  a végén minden szál a helyére került. Megnéztük az Ocean’s Thirteent, elég lassú volt, szövevényes és a végén is zavaros maradt.

„Havanna már nem aktuális és az emberek nem szeretnek nosztalgiázni” – mondja egy régi kollégám a 40 évvel ezelőtt világifjúsági találkozóról, amiről senki sem akart nyilatkozni a résztvevők közül, akiket ő is jól ismert. De legalább megtudtam tőle, hogy Angela Merkel bizonyítottan amerikai ügynök, és hogy az egész migránshisztit Moszkvából súgták, mert tudták, hogy ez kell a magyar népnek, meg a melegítős díjbirkózó, aki kimondja az istenadta által hallani kívánt egyszerű igazságot. Most már biztos, hogy nem halok meg bután.

Szebbnél szebb randiguruk osztják az észt a neten a tökéletes párkapcsolatokról. Vajon velük milyen lehet randizni? Lehet, hogy ők a legmagányosabbak és a legsebezhetőbbek?

Láttunk egy új Hobo-darabot, amiben egy mai fiatalember újelvtárs apja vadászpuskájával lövi le a félrekefélő asszonyt. Másnap a retrocsatornán Fábri Zoltán utolsó filmje látható, amelyben egy régielvtárs vadászpuskájával lövi le lánya neki nem tetsző barátját.

Árpádházi Szent Erzsébet enni adott az éhezőknek, otthont a hajléktalanoknak. Szent Ambrus arra figyelmeztette a gazdagokat, hogy adakozzanak a szegényeknek, mert ami az övék, az igazából mindenkié, ahogyan a Föld is – hangzik a katolikus püspöki konferencia körlevelében. De sem Árpádházi Szent Erzsébet, sem Szent Ambrus nem támadt még fel a 21. században.

Vajon nagy bűn-e mise közben megszemlélni egy fiatal, formás feneket?

Láttunk egy filmet, ami immár sokadszor arról szólt, hogy 30 éves barátok, sőt, rokonok igazából semmit sem tudnak egymásról, vagy pedig másképpen ismerik egymást, mint ami a valóság. Minderre otromba vicceken és otromba leplezéseken keresztül ébrednek rá – aztán eltelik néhány hónap, és ugyanúgy tesznek, mint addig mindig…A 10. percétől utáltam a filmet, mert sejtettem, mi lesz belőle, miközben a szereplők saját levükben főttek, csak éppen saját magukkal nem néztek szembe. És a végén az a hamis, kedélyes befejezés….Az ember ilyenkor reménykedik, hogy az ő köreiben ilyesmi lehetetlen, és retteg attól, hogy egyszer mégis kirobban és akkor soha többé nem ülhetünk le újra ugyanúgy egy asztalhoz – szemben a film főszereplőivel.

Seress Rezső boldog lehet odaát, mert nem kellett megérnie, hogy a Kispipa falait papagáj-festmények borítják be, a piszoárban egy gombfoci-kapuba kell beletalálniuk a férfiembereknek, az emlékfalnak mondott valamivel, zongorája hűlt helyével szemben óriás LCD-képernyő, miközben úgy dübörög a zene, hogy az emberek egymás szavát sem hallják.

Életem talált a FB-on egy klipet, amelyen török gimnazisták játsszák magyarul Koppány dalát. A refrént így hallottam: „Rabok legyünk vagy szavazók?”

Kicsi, hajtott hátú, vékony öreg hölgy a 7. emeletről. Többnyire valamin dühöng a maga nyers modorában. Éppen most is ezt teszi, mert akkor járt a postás a nyugdíj-kiegészítéssel a házban, amikor ő nem volt otthon. Beszállunk a liftbe. „A fene vigye el a pótnyugdíjat – mondja – kint voltam a temetőben.” És akkor elsírja magát, még sosem láttam sírni. „Tíz éve halt meg a férjem. Vittem neki virágot….”. Lehajtott fejjel szállok ki a liftből…

Úgy gondolom, hogy engem megillet az ártatlanság vélelme, mivel azt sem tudom pontosan, hogy mi a lóizé az a Black Friday. A Black Tuesday (1929, meg 9/11) még csak-csak meg van, meg a Friday On My Mind, ha még emlékszik rá valaki…tudom továbbá, hogy mi az a Friday I’m In Love, a Ruby Tuesday, valamint a Gloomy Sunday, no meg az I Hate Mondays. És ezekhez még ki sem kell mozdulnom az előkarácsonyi tömegbe…

Lehet, hogy fény derült számomra, miért változtathatta politikai osztályunk hazánkat egy következmények nélküli országgá: nemzedékek nőttek és nőnek fel úgy, hogy az iskolában nem állhatnak fel a pad tetejére, nem állhatnak ki társaik elé saját gondolataikkal úgy, hogy ne kelljen félniük sem a lehurrogástól, sem attól, hogy kinevetik őket és ne téphetik tankönyveikből a butitó oldalakat…

Azt álmodtam, hogy ÖKU kirúgta nemzeti vejét, lányára pedig közbeszerzési pályázatot írt ki…

Egy retro témájú beszélgetésen voltam, amelyen szó esett arról, hogy a 80-as évek első felében az egyes divatirányzatok között akár a tettlegességig is fajulhatott a vita. Lásd még digók és csövesek, popperek és rockerek. Eszembe jutott egy eset, amikor a Kölyköd volt és a Ceretlek isz, meg nem isz egy programba került az ORI-jóvoltából, és a két tábor alaposan helyben hagyta egymást. Ki hitte volna, hogy a két frontember 30 évvel később egy követ fúj majd a Máriáénak mondott országban…

Megnéztük a több mint 30 éves Greystoke-ot, amely a Tarzan-legenda ürügyén lesújtó ítéletet mond a fehér ember felsőbbrendűségi gőgjéről. De azóta sem tanultunk belőle. Hogyan gondolhatja a 21. században egy amerikai fiatalember, hogy elmegy egy ősközösségben élő Indiai-óceáni szigeten a világtól elzárt törzshöz, hogy megtérítse őket a kereszténységre? Persze, hogy az életével fizetett, és még sajnálni sem tudom…

Néhány nappal később Johnny Cash életrajzát néztük, majd másnap reggel, egy álmatlan éjszaka után azzal próbáltam felébreszteni magamat, hogy a Ring of Fire-t dörmögtem a Fekete Ember hangnemében és egész tűrhető volt. Néha még kitör belőlem valami…

Gyógyszertár. Vény nélküli gyógyszereket hirdetnek nagy piros szájjal és kiöltött nyelvvel. Andy Warhol és a Stones vajon mit szólnak hozzá?

Az egyik este akármilyen írásomat nyitottam meg, állandóan megjelent rajtuk egy írás, mely szerint lehet, hogy a word-programom hamisítvány, és itt és itt lehet legálisat vásárolni. Aztán egy fél óra múlva eltűnt. Ennyit a szigorított adatvédelemről. Amúgy a programom teljesen legális…

Két napja volt egyéves az Unokánk, úgyhogy minden más le van…

46523942_297661817536641_5354445456300572672_n.jpg

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://elmehunyor.blog.hu/api/trackback/id/tr3614403446

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Göbölyös N. László irodalmi alkotásai, esszéi, publicisztikai írásai