1918 tavasza az első világháború meghatározó pillanata. Németország, amelynek a bolsevikokkal megkötött breszt-litovszki béke következtében nem kell tovább harcolnia a keleti fronton, Nyugatra tudja erőit koncentrálni. Tudja, hogy gyorsan kell cselekednie. Az amerikai 1917 áprilisában csatlakoztak az antant szövetségeseihez, de idő kell a katonák kiképzéséhez és csapataik apránként érkeznek a frontra. Március 21-én Paul von Hindenburg és Erich Ludendorff, a német hadsereg parancsnokai hazardíroznak. Minden csapatukat a francia délkeleti frontra vezénylik, a győzelmet biztosító áttörés reményében. De, akárcsak az 1914. szeptemberi „marne-i csoda” esetében, a támadást az ellenfél megállítja.
Hogyan is győzhetnének a négy év alatt kimerült központi hatalmak, amikor a szövetségesek kétmilliós friss utánpótlást kaptak? Augusztus 3-án a szövetségesek törtek át. Ez a német hadsereg fekete napja – írta Ludendorff, aki már tudja, hogy minden elveszett.
Mégis több hónap telik el, amíg a németek fegyverszünetet kérnek. November 7-én Mathias Erzberger német centrista katolikus képviselő és küldöttsége átlépik a frontvonalat és a compiégne-i erdő Rethondes tisztására mennek, hogy Ferdinand Foch marsallal, a szövetégesek főparancsnokával tárgyaljanak a feltételekről. A győztesek kemény feltételeket szabnak: a németeknek vissza kell vonulniuk a Rajnán túlra, el kell fogadniuk a Rajna-vidék megszállását és át kell adniuk fegyvereiket. Négy napi kemény vita után november 11-én reggel 5 órakor írta alá a fegyverszünetet Foch, Erzberger és delegációik. Életbe lépését aznap délelőtt 11 órára tűzték ki.
Az első világháború végének 100. évfordulóján a Le Nouvel Observateur megragadta az alkalmat öt, a fegyverszünettel kapcsolatos öt tévhit eloszlatását.
1.A fegyverszünet jelentette a háború végét.
Először is, nem lehet egyetlen fegyverszüneti megállapodásról beszélni. Több fegyverszünet volt, ezekből a november 11-i volt a legfontosabb, de előtte volt három, amelyet Németország szövetségeseivel kötöttek: Bulgáriával Tesszalonikiben szeptember 20-án, Törökországgal október 30-án a görög Limnosz szigetén, az Osztrák-Magyar Monarchiával pedig november 3-án, Padova közelében, a Giurati villában, ahol III. Viktor Emánuel olasz király főhadiszállása volt.
Az aláírt szerződések csak fegyverszüneti megállapodások voltak, vagy a harcok ideiglenes felfüggesztését jelentették, amit az egy fél kér azzal a céllal, hogy kiutat találjon. A november 11-it 33 napra tervezték, aztán meghosszabbítoták. A háború hivatalosan csak az 1919-től kezdődő békeszerződésekkel ért véget. A leghíresebb a versailles-i, amely eldöntötte a Német Birodalom sorsát. A tükörteremben kötötték meg június 28-án, pontosan öt évvel az Európát lángba borító szarajevói merénylet után.
2.Minden győztes megkönnyebbüléssel fogadta a fegyverszünetet.
Nyilvánvaló, hogy kitörő örömmel fogadták a szövetséges katonák: Párizs, London, New York ünnepelt, a szövetséges vezérkarok is örültek a győzelemnek, de nem mindenki volt a fegyverszünet híve. Leghíresebb ellenzője Philippe Pétain marsall volt. Pétain, aki 1940-ben Franciaország megadásához adta a nevét és tekintélyét, 1918-ban kockázatosnak tartotta a hadműveletek felfüggesztését, német területre való behatolás előtt. Attól tartott, hogy a németek a fegyvernyugvást arra használják fel, hogy összeszedik magukat. Mások azért éreztek csalódást, mert még bizonyítani akartak, mint Charles De Gaulle kapitány. A fiatal tiszt fogságban értesült a fegyverszünetről és megalázottnak érezte magát. Bátran harcolt, megsebesült és 1916-ban esett fogságba. Amint kiszabadult, égett a vágytól, hogy újra harcolhasson. A fiatal lengyel hadsereghez kérte magát, amely az orosz bolsevikokkal állt szemben.
3.November 11 alapvetően fontos volt a németek számára.
Németországot 1917-től blokád alatt tartották a szövetségesek, elsősorban a brit flotta. Az ország mindenben hiányt szenvedett. Az emberek éheztek. 1918-ban nagy munkássztrájkok kezdődtek. A hadsereg érezte, hogy vesztésre áll. Október végén a hadvezetésnek az az ostoba ötlete támadta, hogy tengerre küldte a német flottát egy erődemonstrációra. Kielben a tengerészek megtagadták a parancsot, fellázadtak. Kezdetét vette a nemzeti forradalom. A liberális kormány, amelyet II. Vilmos császár október elején nevezett ki a kedélyek lecsillapítására, tehetetlen volt, teljessé vált a zűrzavar. A szpartakisták, a szociáldemokrata párt elszakadt baloldala arról álmodtak, hogy az orosz bolsevikok útjára lépnek. Számtalan német városban, Stuttgarttól Münchenig, de Strasbourgban és Colmarban is „szovjetek”, azaz kommunista tanácsok alakultak. November 9-re a forradalom elérte Berlint. A császár parancsot akart adni a hadseregnek, hogy induljon a fővárosba a leverésére. Amikor megértette, hogy ez lehetetlen, lemondott és Hollandiába menekült. A Reichstag egyik ablakából a szocialista Philipp Scheidemann sietve kikiáltotta a Német Köztársaságot, hogy megelőzze riválisát, Karl Liebknecht szpartakistát, aki szovjet típusú szocialista köztársaságot akart. A fegyverszünet híre néhány nappal később, a zűrzavar közepette érkezett meg. A németek számára tehát november 9, a birodalom bukásának napja, fontosabb, mint 11. És akkor még senki sem sejti, hogy november 9 a 20. században további három alkalommal lesz mérföldkő a német történelemben…
4.A fegyverszünetet szövetséges és német tábornokok írták alá
A német vezérkar akarata volt, hogy a megállapodást Erzberger írja alá. Hindenburg és Ludendorff már a nyáron tudták, hogy a háború számukra vereséggel ér véget, de ennek felelősségét nem akarták vállalni. Ők biztatták Vilmos császárt, hogy adja vissza a hatalmat a civileknek, azzal a céllal, hogy elhárítsák maguktól a katasztrófáért a felelősséget, ami azt a látszatot akarta kelteni, hogy a háborút nem a hadsereg, hanem a hátország, pontosabban a defetista szocialisták, a csapatokat demoralizálók árulása okozta a vereséget. Ez óriási hazugság volt, de hitelt kapott a közvéleményben. A háború után ezt a végtelenségig felhasználta a német szélsőjobb, mindenekelőtt az Adolf Hitler vezette Nemzetiszocialista Német Munkáspárt Ily módon a két legfőbb katonai vezető már ekkor a nácizmus szálláscsinálója volt. Később Ludendorff személyesen is részt vett az 1923-as müncheni „sörpuccsban”, majd a náci párt képviselője lett, Hindenburgnak pedig legsúlyosabb történelmi bűne, hogy az 1932-es választások után államfőként kancellárnak nevezte ki a korábban általa lenézett és „jött-ment osztrák káplárnak” titulált Hitlert. Erzbergert, a weimari köztársaság miniszterét pedig már 1921-ben nacionalista katonák megölték.
5.Ma is látogatható a vasúti kocsi, ahol aláírták a fegyverszünetet.
A mostani csak egy másolata az eredeti compiégne-i vagonnak, mert Hitler, aki rögeszmésen revansokat akart venni, 1940-ben azt követelte, hogy Franciaország vereségét ugyanabban a vasúti kocsiban, ugyanannál az asztalnál szentesítsék. Aztán Berlinbe vitette a vagont, és ott trófeaként állították ki. 1944-ben azonban a frontok közeledtével evakuálták, majd végső vereség előtt Hitler parancsára az SS elégette.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
FN (törölt) 2018.11.21. 06:21:04
Chiro71 2019.01.11. 16:12:10
nookedli 2019.01.11. 16:12:11
Gandosz 2019.01.11. 16:12:13
központi hatalmak: 3,1 millió
antant: 5,7 millió