GNL911

1.

Éles fejszecsapásokat hallok a házunk alól. Lélekszakadva lerohanunk Életemmel, és látjuk, hogy kivágták azt a gyönyörű fenyőfát, amelyet mi ültettünk ki 13 évvel ezelőtt, miután négy karácsonyon ékesítette ünnepünket, és azóta is pompázott, az idén tavasszal is elborították a rügyek. És kivágták mellette a kis ezüstfenyőt is , ami évek óta társa volt. Tehetetlenségünkben csak zokogni tudunk a szanaszét szórt ágak, gallyak és tönkök között.

2.

Egy olyan filmet veszek fel, amelyben egy jelenetben egy férfi mindenki számára érhetetlen módon öngyilkos lesz, és a ravatalon, a nyitott koporsóból kinyúl fekete kesztyűs kezével és mindenkinek megfogja a kezét, aki valaha rossz volt hozzá. A jelenetnek semmi köze a film egész történetéhez, ezért tovább akarom tekerni, de nem tudom időben lehúzni a fekete kesztyűt kezemről, és ügyetlenségemben újra és újra ezt a szörnyű jelenetet pörgetem vissza, ahelyett, hogy túljutnánk végre rajta.

3.

Valahol az India-óceánnál vagyok, talán Srí Lanka partjainál, ahol a víz annyira tiszta, hogy több száz méterre is le lehet látni a tenger fenekére. Annyira elbűvöl a vízi világ, hogy elhatározom: itt maradok ebben a Paradicsomban. Belevetem magam az óceánba és élvezem a habok simogatását, még halrajok közepébe is beleúszom és tökéletes harmóniában lebegünk. Egyszer csak hatalmas ráják érkeznek villogó tekintettel és rám támadnak. Egy ideig még sikerül kitérnem előlük, de ők gyorsabbak, és több áramütést kapok tőlük. Nincs mit tennem, ki kell úsznom a partra, de közben azt érzem, hogy a víz szintje egyre csökken, és lassan az egész öböl kiszárad. Így érek partot, de inkább egy régen elsüllyedt, most felszínre került városban találom magamat, a ráják azonban, vergődve az alig nedves köveken, ide is utánam jönnek…

4.

Behálóz egy ismeretlen, nagyon dögös nő, aki ugyan egyáltalán nem az esetem, de engedek a kísértésnek. Már éppen egymásnak esnénk, amikor közli velem, hogy bűntudata van a férjével szemben, akit megcsalni készül velem, ezért csak olyan aktust tud elképzelni, amely nagy fizikai fájdalmat okoz neki. Ezen ne múljon – gondolom, de valószínűleg túllövök a célon, mert a nő, miután magához tér, előveszi a telefonját, a rendőrséget hívja és feljelent erőszakért. Menekülnöm kell tettem elől, de magam elől is. A legjobb lenne azonnal eltűnni egy külföldi országba, de nincsen útlevelem. Azt hallottam, hogy van a szomszédos üzletközpontban egy iroda, ahol 20 perc alatt csinálnak bármilyen valódi vagy hamis útlevelet, az utóbbi egy kicsit drágább, de ez most a legkevésbé sem számít. Az iroda valóban létezik, de aznap nincsen félfogadás. Tehát csakis olyan országba mehetek, ahol elég egy személyi igazolvány is. Irány a repülőtér, meg sem nézem, hogy van-e nálam elég pénz. A reptéren egy akciót hirdetnek ingyenes utakra Európa valamennyi országába, egy északi államot nézek ki, hogy minél messzebb legyek, aztán majd csak lesz valahogy. Meg is kapnám a jegyemet, de figyelmeztetnek: az ingyenes út csak akkor érvényes, ha még a mai nap folyamán vissza is indulok. Akkor pedig ugyanott vagyok, mintha el sem mentem volna, és nyomomban a rendőrség…