Göbölyös N. László irodalmi alkotásai, esszéi, publicisztikai írásai

2016. december 27. 06:40 - Göbölyös N. László

A történelmi filmek és a történelmi valóság

1962-longest-day-the-09.jpg

Martin Luther King beszéde a Selmában megdobogtatta a nézők szívét. Matthew McConaughey és Jared Leto átváltozása a Dallas Buyers Clubban ámulatba ejtette a közönséget, a dadogó VI. György angol király erőfeszítései beszédhibája megszüntetésére tiszteletet parancsoltak.

Ezekben a filmekben közös, hogy valódi tényeken alapulnak. Az Information is Beautiful adatgyűjtő és elemző honlap azt vizsgálta, hogy a 2010 óta készült történelmi tárgyú a filmek mennyire ragaszkodnak a valósághoz. A következő kategóriákat állította fel: igazak, csaknem igazak, nem igazak, csaknem nem igazak, ellenőrizhetetlenek. Az elemzett 14 film közül csak a selmai eseményekről szóló került a 100%-ig igaz kategóriába. Azoknak a jeleneteknek a száma, amelyeket nem tudtak ellenőrizni, egy kézen megszámlálhatók. Ilyen például az a telefonbeszélgetés, amelyben Martin Luther King és Andrew Young - a későbbi ENSZ-nagykövet, az első amerikai fekete diplomata a világszervezetben -  megállapodnak, hogy King maradjon otthon a feleségével a tüntetés első napján. Az erőszakmentes polgárjogi mozgalom vezetője valóban csak a második napon csatlakozott, de nem biztos, hogy ennek oka az volt, hogy az idegileg kikészült feleségét, Corettát megnyugtassa. Kételyek maradnak King és John Lewis közötti beszélgetés kapcsán is, amelyben a követendő stratégiáról vannak közöttük nézeteltérések.

Az ellenkező véglet az Ava Du Vernay rendezte The Imitation Game, amely Alan Turingnak, a német Enigma rejtjelző gép legendás megfejtőjének történetét mondja el. Ez kapta a történelmi hitelesség terén a legrosszabb minősítést. Egyetlen dolog igaz benne: Turingot a II. világháború után valóban homoszexualitása miatt tartóztatták le, de az egész sztorit „elregényesítették”. Az Enigma megfejtése nem volt olyan egyszerű, mint ahogy beállították és egyes jelenetek egyáltalán nem történhettek volna meg. Nem lehet véletlen, hogy az Oscar-díjat a filmet a „nem eredeti forgatókönyvért” kapta.

Az elemzés 56,9%-ban tartotta igaznak Clint Eastwood Amerikai mesterlövész című filmjét, mivel a benne elmesélt cselekmények csaknem mind valóban megtörténtek, de a főhős körüli drámai helyzet eltúlzott volt. Ellenben 81,6 %-ban igaznak minősítette az Oscar-díjjal jutalmazott Spotlightot, amelynek szereplői olyan újságírók, akik a végsőkig elmennek az igazság felfedezésében.. Ennél is hitelesebbnek tekintették A nagy dobást, Adam McKay-filmjét (90%), amely az oldal szerint „lefegyverző valósággal írja le az elmúlt tíz év nagy gazdasági válságát.”

Valószínűleg rosszabb arányok jönnének ki, ha az Information is Beautiful elemezte volna a régebbi korok „történelminek” mondott filmjeit. Elég csak rágondolni a különböző II. világháborús történetekre, az olyan klasszikusokra, mint A halál 50 órája (1965), amelyről Dwight D. Eisenhower, aki szövetséges szárazföldi haderők parancsnoka volt, egyenesen azt állította, hogy a film „sérti a háborús hősök emlékét”. A volt amerikai elnök ugyancsak nehezen viselte el a három évvel korábban forgatott Leghosszabb nap (1962) pontatlanságait. Az 1970-ben amerikai-japán koprodukcióban forgatott Tora!Tora!Tora! minden bizonnyal sokkal magasabb pontszámot kapott volna, mint a 31 évvel később készült Pearl Harbour – Az égi háború, amely nem csupán a giccses szerelmi szál miatt vált hiteltelenné, de még Franklin D. Roosevelt elnöknek a háborúba lépésről szóló kongresszusi beszédét is átírták a film kedvéért. Bár különböző közönségportálok a legjobb történelmi filmek közé sorolják a Schindler listáját (1993), a Titanicot (1998), a Zene hangját (1965), az Arábiai Lawrence-et (1962), sőt bekerült ide az Elfújta a szél is (1939), azért a valósághoz való hűséget mindegyiknél többé- kevésbé számon lehetne kérni, mert azt az alkotók egy-egy, az igazságnál drámaibbnak ítélt fordulat kedvéért szívesen mellőzték. Az ugyancsak „történelminek” tartott nagy kosztümös filmeknek, a Spartacustól (1960) a Quo Vadisig (1951) az a szerencséje, hogy már a filmek alapjául szolgáló források hitelessége is megkérdőjelezhető.

És akkor még nem szóltunk a történelmi személyiségekről szóló filmekről, amelyek többsége inkább a mítoszt szolgálta, mint a valóságot. Klasszikus példa Milos Forman Amadeusa, aki - persze egy nagy sikerű színmű nyomán - jobban meg tudta mutatni Mozart infantilizmusát, tekintélyromboló személyiségét, mint zsenialitását, Oliver Stone-nak pedig azt sem sikerült tetten érni a The Doors-ban, hogy mitől volt olyan karizmatikus egyéniség ez az elviselhetetlen, iszákos, megbízhatatlan Jim Morrison. Szegény Erzsébet királynét az isten sem menti meg attól, hogy ne a Romy Schneider alakította Sissiként gondoljunk rá, ellenben Nicole Kidman Grace nagyhercegnőként csak annyit ért el, hogy a Grimaldi-család nyilvánosan elhatárolta magát az életrajzi filmtől. Napóleon figurájának lényegét pedig olyan nagyságoknak sem sikerült megmutatni, mint Marlon Brando, Charles Boyer vagy Rod Steiger..Hogy ne is szóljunk a Hitler-alakításokról, amelyek legtöbbször már-már paródia-szintet értek el, talán az egy Bruno Ganzot kivéve..

Az irodalom legtöbbször megfilmesített regényéről, A három testőrről se feledkezzünk meg. Alexandre Dumas, akárcsak magyar kortársa, Jókai Mór, szívesen keverte a valós és a kitalált személyeket. A három testőrben nemcsak a királyi pár, és Richelieu bíboros, valamint Buckingham herceg történelmi figura, hanem D'Artagnan is, sőt, létezett Athos és Porthos nevű testőr is, de ők csak modellként szolgáltak a jól ismert személyekhez. Aramis viszont nagyrészt a képzelet szülötte, az intrikus démon Mylady Winter viszont Dumas fantáziájában született meg. 

17 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://elmehunyor.blog.hu/api/trackback/id/tr1912058475

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Valóság nevű unokahúgotok 2016.12.28. 16:29:59

Említetted a posztban A bukás c. filmet. Ez történelmileg az igaz, vagy legalább is csaknem igaz-kategória (talán épp a főszereplő Traudl Junge alakja van "túlírva" benne a tényekhez képest). De az események és párbeszédek gyakran szó szerintiek.

És ha már ebből a filmből (jogosan!) kiemelted a Hitlert alakító Bruno Ganzt, akkor hadd állítsam mellé a "parodisztikus" Hitler-alakítások közül a Nézd, ki van itt (Er ist wieder da) c. filmből Oliver Masucciét, aki - bár nyilván parodisztikus keretek között - nagyon hitelesen hozza Hitler szuggesztív-agresszív, az emberekre ezáltal delejezően ható, határtalanul magabiztos és végtelenül manipulatív személyiségét, amely mégis kis dolgokban nagyon esendő tud (ott) lenni, a történelmi tények szerint is.

Göbölyös N. László 2016.12.28. 16:37:00

A paródiák között ott volt Peter Sellers is, a Puha ágyak, kemény csaták című filmben. Persze direkt nem említettem Chaplint...

cardiobascuralis 2 2016.12.28. 16:38:08

Nem fekete, néger.

A dal is elég hülyén hangzana úgy, hogy
"A fény a Napból jön, s a Földnek kincset ér,
A fekete tőle barna, más pedig fehér"

El kéne fogadni, hogy a magyarban a barna bőrű ember megnevezése néger.
(Mit tegyenek szegény spanyolok, akiknél negro/negra = fekete? Válasszanak másik nyelvet?)

Göbölyös N. László 2016.12.28. 16:42:20

@cardiobascuralis 2: A néger nevet a rabszolgatartó fehér ember adta a feketének. Vannak persze esetek, amikor én is inkább ezt a szót használom, például egy blues vagy egy soul-dal esetében "néger hangot" mondok. De maradjunk a feketénél. Az afro-amerikait én sem tartom túl szerencsésnek, még ha az Államokban ez a bevett PC is.

Göbölyös N. László 2016.12.28. 16:45:12

És volt egy NDK-s színész, bizonyos Fritz Diez, aki számos filmben játszotta Hitlert, köztük a Felszabadítás című szovjet dokumentumjátékfilmben.

cardiobascuralis 2 2016.12.28. 16:48:50

"Nem lehet véletlen, hogy az Oscar-díjat a filmet a „nem eredeti forgatókönyvért” kapta."
Nem hát.
Ez a díj azoknak a filmeknek jár, amelyek pl. regényfeldolgozások stb., azaz nem egyből filmforgatókönyvnek készültek.

"Az irodalom legtöbbször megfilmesített regényéről, A három testőrről"
Ebben te biztos vagy?

Átnézhetnéd az írást, mert tele van hibákkal.

cardiobascuralis 2 2016.12.28. 16:55:51

@Göbölyös N. László:
Marhaság, a néger a spanyol negro szóból jön, ami meg a latin niger szóból származik.
Mindkettő annyit jelent, hogy fekete, és a megnevezés jóval régebbi a rabszolgatartásnál, legalábbis ezen népek rabszolgatartásánál, az egyiptomiak meg, akiknél először voltak néger rabszolgák, nem hiszem, hogy ezt a szót használták volna.
Mivel a magyarok nem tartoztak a nagy rabszolgatartó népek közé, a történet annyi, hogy simán átvettünk egy szót, és ez a néger (a francia is a negre szót használja, holott az ő szavuk a feketére a noir).
De ugyanez a helyzet a cigánnyal is, nem hiszem, hogy Vörösmarty vagy Arany fajgyűlölők lettek volna, vagy pláne a magyarnóta-szövegírók, és mindenhol cigányt mondanak.

De most olvastam újra a Rejtő-összest, az is tele van négerrel.

Ellenben a szláv szót vajon miért szabad gond nélkül használni?
Az ugyanis népnévből simán rabszolga jelentésbe ment át a latinban, mivel a szláv foglyok rabszolgák lettek, és sokan voltak, úgyhogy egy idő után szlávnak nevezték azt a rabszolgát is, aki nem valamelyik szláv törzsből származott.

Göbölyös N. László 2016.12.28. 17:24:30

Etimológiailag valóban igazad van, de én olyan korban nőttem fel, amikor a "néger", pontosabban a "nigger" szó súlyos sértéssé vált. Manapság legfeljebb a rapperek niggerezik egymást. A visszamenőleg átírás valóban hülyeség lenne, mint ahogyan közröhejbe fordult a Huckleberry Finn PC-változata, amelyben több mint 200 "nigger" szót írtak át. A cigány/roma kérdés is más, nyilván a közegtől is függ, hogy mit használunk. Nyilván soha nem lesz sem romazene, se romapecsenye, amúgy pedig a legszebben "cigányozni" cigányokat hallottam.
Kösz a figyelmeztetést, átnézem még egyszer a szöveget.
Ami a Három testőrt illeti, a némakorszaktól a tv-sorozatokig összesen 68 változatot készítettek belőle. Köztük több zenés feldolgozást is, pl. egyet Gene Kelly-vel a főszerepben, 1948-ben. Számomra az abszolút etalon az 1973-as Richard Lester-féle változat, annál jobb azóta sem készült. (Ja, és a Vasálarcos-feldolgozásokat természetesen nem soroltam ide).

altona 2016.12.28. 17:37:49

@Göbölyös N. László: 'Államokban ez a bevett PC is.' még kb 1 hónapig :-)

altona 2016.12.28. 17:50:38

@Göbölyös N. László: 'Számomra az abszolút etalon az 1973-as Richard Lester-féle változat, annál jobb azóta sem készült. '
A mondat minden szava ARANY ÁLLÍTMÁNY! Lester filmjének még a folytatása is brilliáns!
perig' tengeralattjáró is van benne :-)

cardiobascuralis 2 2016.12.28. 17:55:52

@Göbölyös N. László:
Így ránézésre (a kép alapján, meg ha azonos vagy azzal a Göbölyös N. Lászlóval, aki a Kurírba írt vagy 25 éve) 50 és 60 között lehetsz, tehát amikor felnőttél, a néger Magyarországon biztosan nem számított még enyhe sértésnek sem, nemhogy súlyosnak. Nem volt más szó rá, Angela Davis, a néger polgárjogi harcos, Rhoda Scott, a néger orgonista zseni stb., ilyenekkel lehetett találkozni a Népszabi címlapján öles betűkkel (amikor épp kis hazánkban jártak a nevezettek).
Szerintem egy hülye divat miatt nem kellene elfelejteni a szavainkat, és találni másokat helyettük, ugyanis aki sértésre használja, az az újat is sértésre fogja, és akkor 20 év múlva megint jöhet egy garnitúracsere. Marhaság.

Egyébként az angolban a black bár azt jelenti, fekete, de stílusértékben a mi néger szavunknak felel meg, nincs benne sem finomkodás, sem sértés, a legsemlegesebb szó erre a bőrszínre. Ahogy a néger szóban sincs.

(Bár mondjuk arra befizetnék, amikor egy repper mondja majd a másiknak a dalszövegben, hogy you African American, mert most épp ez a PC, már az afroamerikai (Afro-American) is sértés nekik újabban, nem tudom, meddig lehet még ezt a faszságot fokozni.)

Göbölyös N. László 2016.12.28. 18:02:46

@cardiobascuralis 2: Azonos vagyok, 60 éves vagyok (azért örülök, hogy beazonosítottál a Kurírral), csakhogy én a 60-as évek második felében és a 70-es évek elején, tehát éppen amikor ez a kérdés a legélesebb volt, nem itthon, hanem Nyugat-Európában éltem.

Göbölyös N. László 2016.12.28. 18:04:23

@altona: Azért nem hiszem, hogy Trump miatt visszatér a niggerezés nyilvánosan. Persze tudjuk, hogy a törvény és a közmorál sem minden, és nyilván eddig is voltak, akik nem mellőzték ezt a megszólítást...

Göbölyös N. László 2016.12.28. 18:05:43

@altona: Azóta újraolvastam a regényt, és számomra Athos azóta is Oliver Reedként, a Mylady pedig Faye Dunaway-ként jelenik meg.

epidermis 2017.01.31. 01:05:40

Az őrület határán (The thin red line).
1999-ben láttam. Azóta a kedvenc filmem.
Göbölyös N. László irodalmi alkotásai, esszéi, publicisztikai írásai