GNL911

Egy őrjöngő tömegnél is van félelmetesebb: egy néma tömeg, amelyről nem tudod, hogy mikor fog kitörni.

Weöres Sándor „lakájtenyésztésről” az „érdemteli besúgásról” és a „puha gerinc dicséretéről” írt 1956-ban. Az eltörlendő jelen kísértetiesen emlékeztet a 60 évvel ezelőtti helyzetre. Vajon hasonló lesz-e a végkifejlet, vagy megússzuk kevesebbel?

Hajdan az imperialisták fegyvere volt a lopakodó kémrepülőgép, amelyet nem érzékeltek a radarok. Napjainkban a lopakodó áremelés a rablóállam kémrepülőgépe, amelyet nem érzékelnek a rezsicsökkentés-maszlaggal elvakított, ma még széles néptömegek.

Túl hosszú az út a rémhírveréstől a rémhírterjesztők veréséig.

Sosem hittem volna, hogy egyszer még zászló lehet az a kockás ing, amelyet több mint 40 éve először azért vettem fel első farmeremhez, mert hasonlítani akartam John C. Fogerty-hez, a Creedence-ből. Nem lett belőlem zenész, bár a lelkemben a mai napig az vagyok, és azóta is hordok sokféle kockás inget. De két hete másként nyúlok be értük a szekrénybe.

Lassan kilenc éve már, hogy miután vészesen ritkulni láttam fürtjeimet, közel 30 év után megváltam hosszú hajamtól. Lehet, hogy most mégis újra elkezdem növeszteni.

A harag tapinthatóan sűrűsödik, már a dicsőséges nagyurak nyakának állapota felől érdeklődnek. Már mozgássérült rapperfiúk egy jótékonysági koncerten is arról énekelnek, hogy „tele a pohár”. A harag napja azonban nem tűri a határidőnaplót, eljövetele sokk lesz pusztítóknak és elpusztítandóknak egyaránt.

Egy vonzó egyetemista lány úgy osztotta ki a saját falai mögé húzódó kis vezért, ahogy eddig nem sokan. Bátor kiállása nyomán rögtön elnevezték korunk Jeanne d'Arc-jának. Nekem elég lenne egy 68-as Marianne, akit vállára emel egy többszázezres, tántoríthatatlan tömeg.