GNL911

Ismert tény, hogy már az ókorban nagyra értékelt ital volt a tea. Mint ahogy egy régi írásból kiderült, 2000 évvel ezelőtt is fogyasztották az illatos levelekből készített forrázatot.

A pekingi tudományos akadémia régészei által felfedezett lelet ezt megerősíti. Sőt, a dátumot korábbra teszi.

Liu Csi kínai császár sírjában tealeveleket találtak. A Han-dinasztiához tartozó, kr.e.188-141 között uralkodó császár mauzóleumában vastag rétegben feküdtek a camellia sinensis felbomlott állapotban lévő levelei. A levelek valószínűleg luxusterméknek számítottak, mert velük együtt rábukkantak még 50 ezer terrakotta szobrocskára, selyemkelmékre, és egyéb, felbecsülhetetlen értékű tárgyra.

A tealeveleket azzal a céllal tették a sírba, hogy a belőlük készített ital megkönnyítse az uralkodó útját a túlvilágra – mondják a régészek. A levelek 8 cm vastagságban borítottak be egy 13 méter hosszú területet.

Közben a tibeti Nigani régi temetőjének egyik sírjában szintén tealeveleknek látszó növényi maradványokat találtak. A kutatók a legmodernebb eszközök igénybe vételével megvizsgálták a mindkét helyről származó leveleket és megállapították, hogy a Liu Csi császár sírjában találtak a legjobb minőségű, sok koffeint tartalmazó zöld tea levele és a tibeti levelek is teafüvek.

Hszian, a császár temetkezési helye és a tibeti Nigari között sok ezer kilométer a távolság. Ez a kutatók szerint azt jelenti, hogy az út, amely Kínából Indiába, a Közel-Keletre, onnan Közép-Ázsián keresztül Európáig vezetett és „selyemútként” híresült el, 2000 évvel ezelőtt Tibeten, akkori nevén Shangsungon keresztül haladt. A tea segítségével újra lehet rajzolni az ókori világ legforgalmasabb útját, amelyen a cserekereskedelem haladt. Egyes források szerint a tea Tibetbe kr.e. 630 körül került, Tan Ven-cseng kínai hercegnő vitte hozományul Szongcsen Gambo tibeti császárnak. Így megállapíthatjuk, hogy a korábbi ismereteinkhez képest legalább 400 évvel korábban dívott már a teafogyasztás Kínában és Tibetben.