GNL911

Emlékszik még valaki Kalle Rummeniggére? Kétszeres Aranylabdás volt, a Bayern München 80-as évekbeli egyik futball-zsenije. Szép szőke, kifejezetten germán típus volt. Annak idején mindig ő jutott eszembe, ha megláttam Stinget és a rokonszenv-összehasonlításban akkoriban a focista nyert. Talán azért, mert a muzsikust hidegnek, zenekara, a Police muzsikáját pedig, egy-két daltól eltekintve, felszínesnek éreztem. Aztán eljött a váltás ideje: Sting otthagyta sikeres new wave-trióját és szólókarrierbe fogott. Igazi pályafutása akkor kezdődött, 1985-ben, a The Dream of The Blue Turtles-zel.

 Pedig nem nyeretlen kétévesekből állt a Police, hiszen Stewart Copeland többek között különleges progresszív muzsikát játszó Curved Airt járta meg, míg Andy Summers Eric Burdon egyik legjobb Animals-formációjában játszott. És mégsem...Stingről pedig tudjuk, hogy szülővárosában Newcastle-ben – ahonnan mellesleg az Animals elindult – jazz-bandákban játszott és mindig is ez volt a szíve csücske. De a 70-es második felében egy kommerszebb zenéből jobban meg lehetett élni, viszont a Rendőrség leszerelése után nála is működött az a sokszor bevált, már-már elcsépelt recept, hogy „x banda ex-tagja szólólemezt készített.” Nem valószínű, hogy ismeretlenként ennyire berobbanhatott volna.

És mi maradt a Police-os Stingből? Jószerével csak a hangja, amelyet egy kritikusa „hűvös nemesfémnek” nevezett. Muzsikusunk, „lánykori nevén” Gordon Matthew Sumner saját orgánumát inkább „mindenen áthatolónak” nevezte, amely kihallatszik a leghangosabb kíséretből is. Az viszont már egészen kiváló eredmény, hogy alig másfél évvel előző bandája feloszlása után máris megtalálta önálló stílusát, amelyet azóta is követ kisebb-nagyobb módosításokkal. A dallamos pop, a punkos rock, a funky mellett Stingnél mindennapos vendégek a harmadik világbeli motívumok (rendben, elismerjük, a reggae-elem a Police-nál is fontos volt), nem dobja a kukába a klasszikusokat sem, de a legjellegzetesebb talán a jazz-hatás. Sting nagy ravaszdi: imád jazz-muzsikusokkal együtt játszani, de leginkább olyanokkal, akik maguk is nyitottak más hangzó világra. Így került be a bandába Omar Hakim dobos (Weather Report), Darryl Jones basszusgitáros (manapság a Rolling Stones-szal játszik), vagy a legújabb kor legtehetségesebb szaxofonosa, Branford Marsalis. Ha beszélhetünk igazi „crossoverről”, vagy olyan fúziós zenéről, amelyben egyenrangúak a különböző hozott anyagok, akkor Stingé az.

Bár az azóta eltelt 30 évben a Fullánk számos kitűnő lemezzel ajándékozott meg minket – már csak két évet kell várni a csúcsra, a Nothing Like The Sunra, de az 1991-es Soul Cages-t és az 1995-ös Mercury Fallingot is nagyon szeretjük – a The Dream Of The Blue Turtles tartalmazza talán a legtöbb emlékezetes Sting-darabot, amiket ma is kér a közönség. Mindenekelőtt a nyitó If You Love Somebody Set Them Free-t, a rasztafári-himnusznak is beillő Love is The Seventh Wave-et, de mostanában, amikor New Orleans pusztulásának vagyunk élő szemtanúi, gyakran felidézem a Moon Over The Bourbon Street szelíd, őszinte melankóliáját is, amelyben Sting kedvenc hangszerén, nagybőgőn játszik. „Kalapom karimája rejti dúvad-szemem/bűnös az arcom de gyóntatják mindkét kezem/nem látod árnyamat és nem hallod léptemet/míg hold ül a Bourbon Street felett”. A dalt különben valóban New Orleansban írta, amikor egy, a Francia Negyedben tartott koncert után valakitől kapott egy könyvet a város történetéről, amit Sting egy éjszaka ki is olvasott. Nem is remélt módon dögössé teszi volt bandája egyik dalát, a Shadows In The Raint – a lemez legerőszakosabb dala.

Ugyanakkor már ekkor kibukik Sting közéleti vénája, ami miatt sokan didaktikusnak tartják, némi gúnnyal emlegetik, hogy rock-zenészként sem képes kivetkőzni „tanár bácsi” mivoltából. De ha egyszer olyan a világ, amilyen, akkor egy olyan intelligens fiatalembernek kell, hogy legyen róla mondanivalója. A Prokofjev-motívumból felépített, gyönyörű dallamú Russians a hidegháború esztelenségre próbál rávilágítani, amelyben a két szuperhatalom abban versengene, hogy ki temeti el előbb a másikat, holott „még az oroszok is szeretik a gyerekeiket”. „Nem a szovjet modellt akartam dicsőíti – vallja Sting – hanem úgy gondolom, hogy ellenségeinket is jobban megértjük, ha emberekként gondolunk rájuk, nem pedig érzéketlen, robotoló rovarokként”.

Ugyancsak a 80-as évek közepének háborús hisztériáját köti össze a fiatal nemzedék drogba való menekülésével a Children's Crusade, utalva arra a XII. századi eseményre, amikor nyomorult utcagyerekeket szedte össze szerzetesek, hogy a Szentföldre menjenek harcolni. Nem kevésbé szól a mához, amikor nap mint nap találkozunk a „kővel a kezükben született” palesztin gyerekekkel, vagy az afrikai törzsi belháborúk serdületlen harcosaival, mint a We Work The Black Seam, amely környezetünk módszeres és tudatos pusztítására figyelmeztet – aktualitása ezekben a cunamis, hurrikános, El Ninós időkben nemhogy kopott volna, hanem egyre fényesedik. Aligha hiszem, hogy Sting ennek örülne, ő, aki már lassan két évtizede harcol az amazóniai esőerdők megmentéséért...

1985 mindenképpen Sting éve volt: „bemutatkozó” lemeze mellett a Live Aid egyik csillaga volt – humanitárius cselekedete mellett megspórolhatta vele promóciós turnéját is. Közben már-már filmsztárként is elkönyvelhették: ugyanebben az évben alakította dr. Frankensteint és lehetett partnere Meryl Streepnek a Plenty-ben.

A szőke „szépfiú” nálunk is jó néhányszor megfordult. Először 1988-ban, az Amnesty International Human Rights, Now turnéján. Önálló koncertje mellett legalább annyira felejthetetlen volt azon a szeptember 6-i estén duettje Bruce Springsteennel a The River című számban. Egyszer ő volt a „kapcsolat” egy sajnos gyalázatosan szervezett koncerten a Felvonulási téren, de ő rajta akkor sem múlt semmi.

Azóta? Lemezeit nem kapkodja el, de korongjai mindig eseményszámba mennek, Szabad idejében a globális felmelegedés ellen harcol, napi két órát jógázik, a tantrikus szexet gyakorolja, és síkra száll a marihuána legalizálása mellett.

Nemrégiben láttam képet Kalle Rummeniggéről. Sting talán egy fokkal szebben öregszik…