Göbölyös N. László irodalmi alkotásai, esszéi, publicisztikai írásai

2016. január 10. 06:43 - Göbölyös N. László

Hová tegyük visszatérő álmainkat? -2.

Valami vagy valaki elveszett - a visszatérő álmok egyik gyakori motívuma. Lehetnek ezek olyanok, amelyek valóban fontos szerepet játszanak vagy játszottak az életünkben, de olyanok is, amelyeket már ideje elengedni.

A „veszteséges” álmaimban a leggyakrabban a táskámat, vagy a hátizsákomat szoktam elhagyni. Előfordul, hogy a lehető leglehetetlenebb helyeken keresem, és emiatt egyre rémisztőbb kalandokba keveredem, de olyan is van, hogy amikor észreveszem a táska eltűnését, egyszerűen túllépek rajta és teszem a dolgomat tovább, és akkor sem esem pánikba, ha éppen olyasmire van szükségem, ami a táskámban volt.

Ennek az álomnak valószínűleg ez az oka, hogy hosszú éveken/évtizedeken keresztül állandóan egy válltáskával közlekedtem, amelyet az utóbbi években felváltott egy hátizsák, hogy ne tegyem tönkre teljesen a vállamat. Szó szerint ebben volt mindenem, a tollaimtól a noteszeken át a kulcsaimig, olvasni- és innivalóval együtt, ha dolgozni mentem, a riportermagnóm is velem volt. Talán egyedül a pénztárcát nem tettem soha táskába. Aztán néhány évvel ezelőtt a táska megszűnt mindennapos útitársam lenni, miután nem kellett többé állandóan munkahelyre bejárni, legfeljebb főiskolai óráimhoz vettem elő, hogy ne gyűrjem össze óravázlataimat. A többi holmit ekkor már a sokzsebes mellényemben tartottam, amely az elmúlt években szintén hozzám nőtt. A valóságban viszont soha nem veszítettem el egyetlen táskámat sem. Így tehát a tanulság: nem csak a maga fizikai valóságában létező táskát kell letenni, hanem mindazt, amit jelent, és mindazt, amit még mindig cipelek, pedig már nem kellene. Hogy mi az, amitől meg kell szabadulnom, még nem tudom, de minden egyes ilyen álom után gondolkodom rajta, előbb-utóbb csak eljutok a megoldáshoz.

És az elvesztett személyek? Halottakkal ritkán álmodom. Néha anyai nagyanyám tűnik fel, de csak mellékszereplőként. Egy nyolc éve halott barátom viszont elég gyakran megjelenik. Mindössze 47 éves volt, de több mint 30 évig ALS-ben szenvedett. Ő volt az számomra, aki hallatlan életerejével, humorával mindig túlsegített életem nehéz periódusain. Akkor is álmodtam vele többször, amikor még élt, és mindig teljesen egészségesnek láttam. A közelmúltban ismét megjelent, most is egészséges, mozgásképes volt – talán azt üzente, hogy aggodalomra semmi okom, bár nem egyszerű életem mostani szakasza, ezúttal is sikerül túljutnom minden nehézségem és a szerencsém sem hagy cserben.

Néha arról is álmodom, hogy Párom eltűnik ismeretlen helyeken, és nem találunk vissza egymáshoz. Ilyenkor felébredek és örömmel nyugtázom, hogy ott van mellettem. Ebből az álomból azt olvasom ki, hogy bár kapcsolatunk csodálatosan harmonikus, vigyáznunk kell egymásra, hogy így is maradjon egész életünkben…

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://elmehunyor.blog.hu/api/trackback/id/tr608248224

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Göbölyös N. László irodalmi alkotásai, esszéi, publicisztikai írásai