Alfred Hitchcock szédülése
kiálmodnám
magamból
hasadó
anyagaim
féltudatát
Jancsó Miklós játékai
ringlispilként
forronganak
a feltekercselt
mozdulatok
messzelátó
vaktérképén
mint a hasztalanság
lóvá tett
királyai
Szabó István történelme
elhajított kulcsok
pihennek
észbomlott
barázdáimon
mint varjaknak szánt
emberszem-morzsák
felettük
elhatalmasodva
háborog a beázott csend
Che Guevara utolsó fényképe
tükröt vágott
a Forradalom
villáma a
korhadó fa
arcába
mielőtt belökte
volna jeltelen
sírjába
Borsos Miklós szobor-arca
szégyenlős
csenddel
emeli rám
teremtés-tekintetét
a delfin-kedvű
nappal
ott ahol
nőmmé vált
testemet
vajúdó
hegedű-halálok
szaggatják
Zárókép Humphrey Bogarttal
szemébe húzta
korhely kalapját
és távozott
a nyers szerelem
szomorú-szürke
füstjében
Plakátima Jimmy Deanért
rövidlátó roncsok
sebesség-királya
áldott vagy Te a
délutáni teában
görnyedt gonoszságoddal
a kénkövekkel agyonvert
kékszemmel koplaló
oktalan suhancok
között
kinek
halott
hálaadást
hebegnek
a hányaveti
hittérítők
hanghordozói
Jean-Jacques Lebel kórkép-bitófája
Taposó akna, kockagránát, rajzszög-vetemény. Szuronyos sisakot viselnek a hordalékhegyek koponyái. Vénusz pípsós papnői lövészárkot ásnak a kutyaszarnak. Dívák döglenek soklyukú díványaikon. Merevgörcs támadja meg az általános állófogadás résztvevőit melegedés közben. Heregolyóktól szitává lôtt kabátok koptatják kábulatig a karanténban kukorékoló hírlapokat. A rakásként szaporodó szemlátomások humuszából nem nőnek lila akácok, s a gázszagú diáknak sem járnak orchideák. Olajos burgonyaszirmokból fonnak a menyasszonynak mirtuszkoszorút. Napjában 68-szor elmegyek, mert örökletes túltengésben szenvedek.
Besorolták a XX. századot a munkaszolgálatos zászlóaljba. Díszsorfalat állnak nekik a malacorrú bukott eszmerendszerek.
Robert Mapplethorpe végzetes vérképe
tróntörő éjszaka
lefolyóján
az ész szaga
az eredendő bűn
kereszt
fogvájóra tűzött
fokhagyma-gerezd
Imigyen szóla 2001-ben Stanley Kubrick Űrodüsszeiája
tűzmadár fészkére szállt
a vércse ég
hőszemében
hétmilliárd
emberiség
támadnak
fel s alá a
sebhelyes vértek
a céda ezerszer
144-ek
fehérperzsa lányok
cseppenként
követnek
hogy öklömnyi
ölelésben
örvendezzenek
mámorrá mállanak
ha kezed megremeg
a máztalan
meteor-kövek
rátapos megszeppent
szférikus parázsra
az ózonévek
ópium-pipája
csókkal törve
násszal ütve
belénk fullad
a Kezdet
magasságos sírógörcse
Sri Chinmoy Európában
hangosodik
üvegszál-fejemben
az Ige
hasztalan hangjegye
Auguste Rodin márványszerelme
hullámtörő asszony
ki kőbe vésted
mozdulatát
kedvesednek
ki a sziréneket
a pokol ajtófélfájára
szegezted
ki az ördögpatájú
szenteket
érccel felnyergelted
ki a csókokat
a múlandóság
márványába öntötted
nevezd sziklának
végzetes hitedet
Salvador Dalí delíriuma, miközben Galát imádja
sugárutak
a fertőzött sivatagban
beletörött isten körme
a leteremtett
akkord-füzérekbe
a szűz és az orrszarvú
szerelmes körjáraton
Trisztán és Izolda
kardélen
Alice malomkerékbe törve
az édes balkonon
torzó törzsnek
mutatóujja
a pokolgép
gyermekláncfű-zsinórja
az átlépett kép
torkában dárda
a lovag
tükörkép-vacsorája
karmazsin kehely
kacér kőtábla
képregény-idill
csatornagőzben
szemenszedett dívány
öltözetlen
lóvágtás idő
csigát kergető
tigrislepkék
zöld mákgubóban
lombhullott arc
inkognitóban
galacsingörgetők
a királynők völgyében
a nagybőgő
szomjúsága
a majomagy
termő ága
a kómát is hét napig
rombolták le
A párizsi Deportáltak Emlékművében
bezártan
mint búvárharang
az apály homokjában
a rettenet
hátamban kiáltás
s a tompa falak
egyszerre
szembefordultak
talán az
utolsó
ólmos kenetig
még megtartanak
Egy Montmartre-i kávéházban, Amélie-re gondolva
betöretlen tündérek
szerelemfényes
csikóháton
megszegi ígéretét
a megszentelt kenyér
sír a malom
záróra-sálat köt
bánat-ablakomra
kék alkonyom
arra megyek hol
odaadón
illatoznak az erek
női tarkókon
egy későn érő
szerelmes levél
asztalomon
húsba vágó rózsák
elhullott nyája
utamon
vulkán a zsebben
lavina fejemben
haragvón
néger a reggel
körhinta ébreszt
árulón
Kortárs portrékra
1.
Talán egy tányér kihűlt maradéka
Talán álmok hamvas martaléka
Talán egy szerető tenyér éhsége
Talán egy pillanat sötétsége
Mit ölel
És elvet
Eltaszít
S melenget
A tekintet
2.
Abszintba merülő
Faltól falig
pusztaság
Arcul üt egy gonddá
Gyűrt pisla
villanyfény
Verselő erek
Sorokká tördelt
Életvonalak
Szemen szedett
Szavakat szitáló
Félelem
Túl a csókokon
Megcsörren
A csend
3.
Elmosta az álom
Hajdan szép
Elárasztott
Ezer arcvonásom
4.
Mint csillagot
Rejtő
Illatos varázsgömb
Benne Mennyeknek
Feszülő dobbanás
5.
Aki előtt
Az mögött
Aki ott fent
Az odalent
Aki a fény
Az most a lény
Aki a félelem
Még táncol
velem
Mednyánszky László szenvedői
1.
sebesült
fény
az éj
megrepedt peremén
2.
elbitangoltak
a napsugár elől
a földönfutó
jajok
szomjan halt
csapszék-
asztalon
maradt
a rongyos tudás
szombatos sapkája
világtalan
végzetbe
vezetnek
éhen
égő
szemek
3.
olvasó sárrá
tágul a táj
kitartó lépteink
alatt
felhővé
fakadnak
a megfeszített
évszakok
és az özönvíz-
túlélők
dicsősége a
barlangból
kiragyog
4.
faggyal béleli
lenyúzott bőrünket
az útonálló háború
őrködő
alkonyatnak
örvendező
sírkövek
beszélnek
felráz
egy fejlövés
síkos saruk
tapossák az
eltévedt
keresztutakat
és a Föld sójával
hintik be
az ököllel vert
bűnbánatokat
a jövőt róják
késhegyen táncolva
fából faragott
emberéletek
a halotti
maszkabálba
harangozónak
hívnak
5.
merre merült el
a megígért
mennyország
hol már visszavonták
a Gonosz
tűzparancsát?
s hol halkan
nyújt óvó
kezet
az elemi kockás
emlékezet?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.