GNL911

Emlék
(Memory)

emlékezeted
gyomrodban vár rám
ez képe szerelmünknek

A Kávéház
(The Café)

az asztalom szépsége
a tört márványtető
a barnahajú lány tíz asztallal odébb
gyere velem
beszélgessünk
szívtam hát beszélgethetnékem van

Egy nőbolond halála
(Death Of A Ladies' Man)

a férfiba, akire vágyott a nõ hálni járt a lélek
"sosem hittem -- mondta -- hogy ennyire szeretlek"
izmai renyhültek, stílusa elkopott rég
"elkéstem" -- szólt s letérdelt elé a szépség

"nem lesz többé ilyen arca egyetlen férfinak sem
nem érzek többé ily karokat harcban, szerelemben"
de erényei mind pusztító füstbe mentek
a nõ mindent magára vett mit szerelme elvesztett

e széles föld nagyura most õelõtte állt
Szent Ferenc verebének jóságról prédikált
a hölgy elküldte messze hitének strázsáját
"combjaim közt megleled a magány iskoláját"

egy soktükrű teremben a férfi orgiába vitte
méhének magzatát védelmébe vette
pengeéles kanálban táncolt a teste
a holdutak véres rítusát elvetette

a nõé lett a férfi keleti csodalelke
s a sötétség szívéből pénzrejtő alibije
elkobozta a szőke madonnát és miseborát
"minden az enyém, elfoglaltam agyad birtokát."

megpróbált küzdeni még a sínek mellett
"a vágy művészete halál, vissza nem térhet"
elvette kocsiját, sapkáját, nőfaló táncát
gúnyolta finom lelkét, proletár bajszát

amikor utoljára láttam a férfit szívta magába egyre
a női tudást de nővé nem vált õ mégse
mikor utoljára láttam a nőt egy ifjú gyerekkel élt
ki tért adott lelkének s élvezte testét

így ért véget a nagy eset de ki tudhatta előre
hogy mind kiürülünk s hideggé válunk tőle
olyan mintha holdra szállnánk vagy a csillagokba
ha túl messzire vágyunk nem is tudjuk hova

A rajz
(The Drawing)

még a hatalmas történelemnek is
harangozik hentes ruhája
bekúszik magányodban
hogy zendülésed meggyónja

Mónika távozott
(The Absence of Monica)

elment messze
a reggeli hajóval
túl ifjú volt hozzá a szívem
szél fúj a
pék háza felől
édesen égnek
nála a tüzek
nem fésülködik többé
velem szemben
nem látom többé
pulóverét a széken
a kéményből
hamvak lebbennek
Mónika
távollétében
szellemével töltöttem
reggelem
megfogtuk a csalánt
fájdalommentesen
egy húron vittem el
kenyerem
jövök megyek
szabad lettem

Régi napok
(The Old Days)

A legszebb nõ választott ki engem. Palotájában éltem. Állandóan zuhanyozott.
Haja természetes fénnyel ragyogott. Nem kellett neki egyéb, csak víz, fésű
és nap. Azt hiszem, ilyennek kell lennie a világnak. Isten veled, Kedvesem,
sorsom, hogy egyik palotából a másikba vándoroljak.
szerelem-nyomorban élek
most szerelem-nyomorban élek
szerelem-morzsákon élek
Szerény szerető vagyok, aki szerelem-morzsákon él. Nem nagy a házam, alig
több, mint egy kunyhó. Gyere, Te lédús lény, megérintheted
szerelem-morzsáimat.
Szokatlan élvezet. A szomszédban ritkán szól ének. Csak egy kis napfény
kell, igaz?
Mint a régi napokban. El kell, hogy mondjam a hölgynek, amikor a
szépségszalonból hazatér. El kell, hogy mondjam neki, hogy meglátogatott
valaki, aki rá emlékeztet.

A Nejem és én
(My Wife And I)

A Nejem és én szeretkeztünk ma délután. Elrejtettük homlokunkat a vágy fénye elől. Később megkérdezte: édes ízemet érezted-e? Igen, Kedves Társam. Este élvezettel néztem őt meztelenül, aztán ahogyan felvette flanel pizsamáját. Szorosan magamhoz öleltem, amíg el nem aludt. Aztán leoltottam a villanyt, óvatosan kiosontam a szobából és leszaladtam Hozzád.

Barátnőd
(Your Girl)

tedd valahová
támaszd a falhoz
meztelenül az ágyba
öltöztesd fel bálba
tégy néhány szót
a fejébe tégy némi pénzt
a kezébe
bizonyosodj meg
hogy máskor is eljöhet
testvér, õ kell neked!

(és beszélgetünk a jövőről
mikor női húsodat kitárod
és szépséged felvértez
ismét egy szívbátorságot

magányomnak elmondom
az együttlét perceit meggyónom
testedből aljas tudatlanságom
s az álmodó virrasztását feloldom)

(1977)