Göbölyös N. László irodalmi alkotásai, esszéi, publicisztikai írásai

2012. március 07. 17:51 - Göbölyös N. László

Zenélő óráim

1. John Mayall a Darshan Klubban, még a XX. században

kicsomózták
az izgő-mozgó
szobák
Borsszem Jankó
ezüst hajfonalát

becsengetett
egy garázsmenetre
a kék kender
mennyezet

és elküldte  az álom
lélegző ujjlenyomatát
az üveghegyek
cukros szilánkjain
át

2. A Therion szól egy kölcsönkért kazettáról

győzelemtől
ittasult
vérvörös vadlovak
áradoznak
a kardéllel
szabdalt
mennyek
sóhajtó  méhébe
az elsiratott
bátor mezőkön

tengerből kinyúló
kopjafaujjain
emeljék fel az
őrcsillagok
csókjára
az éneklő harcosok
úszó szemfedőjét

megáldott szó
csap le öklével
érintést
éhező gyomrokra
süket idegek rezzennek
sáros sikolyokra

levágott szerecsenfejek
mosdanak
veszett homokban

a jövendőmondó
cethalak
tüskés páncélomba
harapnak

csizmám elé
omlik mezítláb
a fehér királynő
a halál sakktábláján

és a mélység
jégbefagyott csellói
nászindulóra
hangolnak a
Nagy Roncs
polip-bálján

hitelbe árulják
reményből gyúrt
szeretetünket
káromló kóristák

a poéta
sínpárján
színről színre
lép a Sátán
és kővé dermedt
korsók
őrzik a szent
őrület forró
olaját

és a szellem
pajkos lámpása
ráderíti
percnyi magányodban
bársony árnyékát

megtértek a háborúból
a boldogság
tücsök-légiói

álomtól részegült
pilláid tárják
szélesre a repülés
szárnyait

és a törpe villámok
szende bohóca
máglyát gyújt
varázsvesszejével

eső mosta
könnyeinkből
életre üvöltenek
velük
kisimulva a
galacsin-életek

3. Amikor 25 év után újra láttam az SBB-t

a szabadság serege
van velünk
akkor miért tör
ellenünk?

átitat
fehér
formalinjával
az áhítat

az éj varázsa
bölcsek kövének
sistergő
mutánsa

temethetünk
ha elhal
agyereinkben
egy újabb fal

4. Két pillanat John Lennon belső életéből

1.

fehér fémajtók mögött
ferde mondatokban
feketednek
a falra kent ember
foltos szemfedőire firkált
fehérjéi

furfangos fattya
született a fürdős
forradalomnak

2.
valaki
túl az üveghegyeken
májusfát állít az
októberi bombatölcséreknek

valahol
az üveghagymák
leveles belsejében
akasztott embert játszanak
a zsákoló erények

valaki
túl az üvegpengetéseken
felriadt füvekben fürdet
mandula-éveket

valakik
túl az üvegpalotákon
lehúzott sapkában
rendet rongyolnak
a barikádokon

valaki
túl az üvegszemeken
negyvenezer szikrából írja
asszonyajkakra: IGEN

valahol
túl az üvegkönnyeken
cseresznyevirágok
sétálnak
homorú mezőkben

valahol
túl az üvegkerteken
vércsedallamok hullanak
ahogy az avar zizzen

valahol
túl az üvegtengeren
halálbárkák tűnnek el
a béke háromszögében

valahol
túl golyóálló üvegeken
pőre próféták
várnak tűzparancsra
VELEM

5. Amikor éjjel-nappal a Colosseum Valentyne Suite-je szólt a  fejemben

  1. elborzongott
    belőlem a
    bánat
    a fészekrakó
    vándor vadak
    bozontos
    vízmosásain
égzengés-gyermekek
csendben vigyétek
markotokban az
üvöltő tüzet

titánok torkai
oltalmazó tetőt
ácsoljanak neked

  1. Felsikoltanak

A selyem utak

Éjhajad alatt

Elrejtőzött

Az érzékek

Tündérországa

Csengő csigolyáid

Között

Tejszín-teleket

Várnak

A lomhullató

Meztelen

Mennyek

Feketén

Felhajtott

Szoknya-fohászok

A fájdalom

Édes küszöbén

Szédítő éjfél

Int csendre

Mielőtt bennem

Elmerülnél

6. Frank London káddist fúj a végzetnek

már mögöttünk volt a
vérhalomba
hányt
megsemmisülés
bulldózerek alá feküdt
a törpe
elhülyülés

a kenyérsütő télben
hóembertől
hóemberig
vonszolt lábunk
és egy megejtő látomás

s a haláltávolon
túl  jöttünkre
felverte az otthon
alvóit
egy kerge
trombitás

7. John Coltrane tetszhalottként hever a Legfőbb Szeretet lábainál

rád ragadnak
éjderengőn
zárórás
baljóslatok
tűsarkú
ragacsok

itt emberek égnek
szerves
tetemek
- jajongod

fejbe ver
egy bőgőnyi
fülledt hamvveder

az elmehunyt
utca
reményfutamát
kitartón fújja

távolsági beszélgetést
folytat
csíráiddal a
savas esős évszak
nyitott zakóban
cicáznak
az álmos fantáziák
a zsebtolvaj pult alatt

szerelmet vall
majd sötét vermet
ás
megütközésünknek
a végállomás

kettészelt életre
ráz a
zöldalmák
nőszirmú
magháza

megakadnak
egy vízesés
meddő szilánkjai
kiszikkadt
nyelvem alatt

feltámadnak
a flitteres locsolók
a Xtus utáni utolsó
tavaszi időszámításnak

aranyesőt szállít
a kikelet
hasbeszélő villamosa

összetorlódnak a
cigányút születésében
a háromkerekű
bolondok
dagadó dobverők
a távmondatok
mikrohullámain

éhes melled
az álom fürdővizében lebeg
Ophélia
beteg
koszorúja

blúzod alatt
jégkása-vadon
és pofozkodó
hiúz szalad

darált bohóctréfák
két száraz kenyér között
mint a
rezesbanda
lefutó  barázdáján
a vagdalt kacagás

és a méregzsákból
szórt zöld záporok
a vesztükbe rohannak

partra szállnak
a kétéltű ragok
a fény leple alatt

leomlik a
Hála ünnepén
egy kékvérű
sudár sikoly elém

fegyvertelen
szóból ért
egy napkelte-fehér
beszédes tenyér

és a disznótoros város
elengedi
rád  jólfésült
ölebeit

hollók szedegetik
a léket kapott
repülő szőnyegek
kihullott hajcsomóit

ördögőrző
rendfőnökök
rohannak át
védtelen
sebbel-lobbal
vérző testemen

vérágas pincérlányok
rágyújtanak
és felkínált éhükkel
megtartanak

dzsungelt csepegtetnek
betonfejünkbe
a malária-forró
fekete fanszőrzetek

isten hozott
holtra váltan
megborotvált
majd életjelével
berovott

sodorj egy sárga csikket
mit zsebszagú
aprópénzed
mosókonyhás esténként
csendben eszeget

leszámol veled
egy selymes boncasztalon
szertefolyt
rőt eged

egy diónyi erőd
süllyesztett mélyébe
szorult
utolsó
felszakadt erőd

nyereg nélkül
megül
a vatta-értelem
henceg
mint legyek
a zöld hasú
enyészeten...

8. Jimi Hendrix, mielőtt száműzték Elektromos Hölgyföldről

partra vetett mágusok
szájukban forgatják
a mandragóra
bénító levét
s mozgó homokba ásva
szívják ki
osztriga-lányok bűverejét
mielőtt legmélyebb álmukban
megkívánja őket a gyász
fehér fénytörésébe
öltözött félnigger Ijász

nyárson forog
duzzadó szíved májad
a Termékenység embriólányától
zsákmányolt
tigrislepke-szárnyad

a Húst
míg parázson sült
nyirkos héjában
az Ég
meleg tartja alant
a pokróc avar
s egy szerencsébe tört
tűzkerék

huszonnégy rabnő
egy boszorkány-alomban
vár sorsára
imára kulcsolt zsigerekkel
a tűvé tett Toronyban
hol a lápevő lidércek
- szavuk mákony
szegfűbors beléndek -
ágyba csábítják
a Bábeli Cédával
az Örökszűz Dianát

félúton kataklizma
és magma
évmilliók s egy csattanás
között
a cigány lámpagyújtogató
bíbor bundáját levette
s a Bermuda-foglyok
élőholt hangjai alá
terítette

karikát fúj képedbe
a hajszálnyi elmúlás
narancsvérbe tapos egy
fészekből kicsúszott csikk
korbáccsal karcsúsítja
Ulysses
Kirkét és elhízott sellőit

tajtékká tört tengelyek
bitófa-húrok
nászvitorlába süllyed
a Kísértet
kétéltű háza

eljön-e még a
bolygó hollandi
a bolygó zsidó
a kóbor lovag s a
szökevény nap
gyanakvó együttállása?

sárból gyúrt
emberpárról álmodott
az eső s kopogott
búcsúztatója
mikor halálra hágta
a tükörvak dzsungelkatona
a fülledt anyaföldet

a szivárvány neon-égői
keserű gyümölcsöt hoznak
a tegnap polip-gyökerei
ráolvasásra
nem visszakoznak

s a vándor várt
szikrát csiholt
áldozott testéből
a vártündér szélnek
bort és kenyeret
de a hegy-ember nem jött
nem felelt
szentély-zöld árkádja
hűlt üzenetet

9. John Henry Bonham utolsó szólója, amit nem akart abbahagyni

aratásra készül
a veszett mennyek felett
az üstdobos halálmenet

nőaggyal tekeregnek
a szelíd
mákbúgó fejek

üstökön ragad
és tömlöcbe varr
egy lenyalt
ujjlenyomat

átokvizet iszik
a csipkézett csend
mely nem létezik

az ópiumbarlangok
lila hajfonatába
akadtak a morgó
medvekarmok

fehércombú mágneses sarok
vonzásában fáznak
a cápaingerlő amazonok

fejed felett tátong
menthetetlen
a végső tengerárok
áruló hurok
mint könnyedén átlépnek
Hétmérföldes Harcosok

szédül ha nézed
a szurkos szélspirál
a fuvaros csontlova
az udvaron áll

10. Janis Joplin, amikor szeretőként ölelte hasához a whiskey-s üveget, mert más nem jutott neki

próbálj még
mézet csepegtetni
madártorkodba
alvadt vér helyett

próbálj még
kicsalni
rongyos tüdődből
egy pongyola fergeteget

próbálj még
szoknyád alá
rejteni
egy didergő fiúgyermeket

próbáld még
saját árnyképedet
megálmodni
mielőtt magadat
tűvé teszed

próbáld még
leugatni
a kalapos eget
mielőtt lezuhansz
vagy három emeletet
próbáld még
ölbe venni
a pimasz végzetet
ki halkan hason csúszva
feléd közeleg

próbáld még
lenyelni a vöröslő hőséget
melynek köldökzsinór-kígyója
testeden tekereg

próbáld még
láncvirággá fonni
hamvasztott kéjedet
hogy az öröklét
vesse rá az utolsó követ

11. Syd Barrett húsevő virágot nevel fürdőkádjában és egy élő lányt használ hozzá vázának

csodásan szapora
kardszárnyú halak
roston sülnek
egy zongora
lecsapott fedele
alatt

az illó mesék
zöldfüvét rágja
fejfádba
Calypso nimfa
gyilkos gyöngyfoga

letépné
bősz kedvvel
Luna tejmellű ingét
a liliom reggel

sóval hintett
vakok
pásztáznak
tilalmas vesszőkkel
hol párzanak
a lemaradt szótagok

a kép
a habfürdős
kapkodó szép
féknyomos
ernyőt tart föléd

elszendereg
az angyali üdvözlet
egy szivárványpárnán
mit a Nap
az ablakban
felejtett

szögezz fel a Dél keresztjére
te Csillagközi Árva
a gyorshajtó
fürtös májusfára
kapaszkodj
a szélrózsát szorító
palackorrú
vitorlába

és a gyönyörkertben
őrzővédő fenevadak
a bűnös almahéjból
szíjat hasítanak
amint
kikötött királynők
jégtábla-köldökén
korbácsolt virágok
nyílnak

ne zavard
karvaly zajjal
a nyárfát
mely óvja
néhai
századok
elkábult álmát

kettérepednek
s gazdátlan lánggá lesznek
a sikító telek
böjti szelet vet
szarvbugyorba
varrva
zsebemben
a tarka
szédület

borongós templomorom
kacag
a lekonyult
alkonyi
imádságokon

vacogva kérnek
könyörületet
a lepréselt
tavasztól
néger
szenvedélyek

lóháton jönnek
sorsot húzni
a nullponton át
az égből kiáltó
hevült hólabdák

Holttengerbe áztat
csuklódnál fogva
egy karéjnyi
káprázat

ne hidd
hogy kerékbe törte
szavaidat
a látó
szerencse

eltévedt
az Időtlen Úrnő
szülőcsatornáiban
a végzet

eltűrik-e
pusztai rablószentek
tömött magányát
a legalsó
szőlőszemeknek

meghajlik
mint egy dallam
akkora
a távolság
ezredik létrafoka

kiűzte
Stella kisasszonyt
a tó
hűvöséből
egy opálos
lámpagyújtogató

Szent Sebestyén
cölöpétől északra
balkezes vonók siklanak
ott ahol
oltárra köp egy
függönyös börtönablak

forrásvizet cserélj
s szöges melegágyat
roppantó ágyékában
a virágtartó-lánynak

hívatlan éjjelen
becsenget hozzád
és enni kér
egy átlőtt
szemüveg

hunyorgó utcák
sáros köntösben
májamat
akarják

gyümölcsoltárt
emelnek a kínok
kínjának
a szerelmet szomjazó
száműzött Káinok

és a késhegynyi bárány
kiált
vízözön után
próféciát

12. Queen Emmanuelle találkozik King Crimsonnal és magáévá teszi

összegyűrt föld
megrótt szentírás és
ökölbe szorult
vulkánkitörés

gáncsot vet a
napfelkeltének
egy lázgörbe
temetési menet

Sysiphus máglyát gyújt
a hegytetőn elborul
és tűzgolyóként
a völgybe lehull

megváltó fenevadak
hevített alomban
pacsirta-sikoly
kijáró tilalomban

maghasadás
sártenger-árban
macskamúmiák
zöld szempárjában

csordák hordák és hadak
üvegpajzs mögött
kínban kuksolnak

köd jégerő gombafelhő
kőomlás a Sion-hegyen
filmszakadás a Holt-
tengeri agytekercseken...

14. In memoriam George Harrison

mosolyod mossa

a szent folyó

beteg hullámait

nélküled pengeti

vérünk a belső húrokat

virágokat a

kobaltágyúkba is

eljött a Nap

izzó lépteire

sarut húzott

hogy kitapossa Neked

a végtelen ösvényét

valaki elhagyta

a vörös hajú hajnal

hetyke kalapját

a szomjan halt

sivatagban

15. Mahavishnu John McLaughlin és a Shakti Remembered a You Know You Knowt játssza 30 percen át a párizsi Vincennes Parkban

 

Tudod
hogy egy csírányi

Napfolt itt marad

Míg semmi és örök között

Matat

Tízezer gondolat?

Tudod

Hogy ingyen jegyet váltott

A pokolba belőled

A kényes bűntudat?

Tudod

Hogy visszakozásra vár

A kőnél is lágyabb

Tízparancsolat?

Tudod

Hogy beszívja lefedett

Éjjeli tüzedet

A ragadozó harmat?

Tudod

Hogy láncra vernek

A bolygó csordák pásztorai

A szabad ég alatt?

Tudod

Hogy a lélegző fűszálak

Istene

Néma névre hallgat?

Tudod

Hogy a felkavart tó

Zöld fodrai mormolják

Megtisztulásodat?

Tudod

Hogy a tű fokán

Könnyedén átjut

Gyémántsugarad?

16. Aki befejezte Wolfgang Amadeus Mozart Requiemjét

És az Úr meghallotta a fertőbajnok barmát, midőn elhaló csuklásából, gyengülő förtelméből, olyan, bolygókig törő katedrálisok születtek, amelyekben a megvertek, a kínhalált szenvedtek, a megfagyottak, a gyengeszívűek, az értelem nélkül születettek foglalták el a cicomás urak trónusait. Akkor leszállt a tébolyda melletti kültelekre, bekopogott egy padlásszobába, ott azonban csak egy jégheggyé fogyatkozott gyertyát, és egy ecetes borral teli bádogkupát talált. De a falak hullaszagából az istenség érintésére összetapadtak a hangok, mint millió, szökőártól szétszabdalt sziget az elemek feltámasztásává. És az Úr letérdelt, hogy képzelt hatalmassága ne zavarja az égi hadak tiszta gyerekhangját. És a halotti máglya ropogásában a Teremtő eretnek lett.

17. Igor Stravinsky Tűzmadarának mártíromsága

 

főnek az
ikszek
sáfrányos
talányban
kvantum-fantomok
között

szalmabábú-lányok
petefészkében
fürdenek a
napkitörés
fugái

vérehulló falevelek
festik feketére az
elkortyolt reggelek
szégyenfalait
feltámadásom
örve alatt
amint a ragályos
delíriumok
fűbe harapnak

és Bábel tornyának
csigolyáit nyalogatja
a Pokol
telhetetlen tornásza.

2.
Negyvenöt
trombita-tányérból
esznek
a bronzzá gyűrt
repülések

telivér
tűzabrakot
szórnak
elém
száz vasmarokkal
a láncba bújt
felhőmadarak

nyeld magadba
a héthatárt
mit hajdan
vérnyugtalan
szárnyad kitárt

18. Allen Ginsberg, nyakkendőben és ingben, de még nem teljesen megszelídülve

maroknyi kő
legyek a sírás
emlékén
felirat
mennyezetet
kémlelő
lámpák
szédelgésében

19. Patti Smith mezítláb táncol és rossz szemével bűvöl minket

rongyolj el
röhögtető rettegés
te édes
mennyeket robbantó
földkérget felizgató
szukaszagú
benzines palack

kereszteld a káröröm
szolgáivá
a kívánságban
elkorhadtakat
a hirtelen haragtól
elherdált
szabad prédákat

zuhanórepülésben
zihálnak a
zátonyra futott
ondók
olvadáspontjukig
felcsigázva benned
a gyöngy-gyilok
asszonyvért
rikoltó ravatalán

nyalábolj fel
mézes hegycsúcsok
napsugárral porzó
ínyenc bibéje

megköttetett a világot
oltalmazó ujjak
ószövetsége

20. Nick Cave, talpig feketében, mélységes hívőként a hitetlen világban

megváltott méhétől
átázott testtel
csenget
be hozzám
az ÖRDÖG
és egész éjjel
ott kuporog
reszketve
kilenckörös
kandallóm mellett

2..

úttévesztő
színvak éjszaka

csonka álom
közszemlére téve

laza nyakkendőn
függ az elherdált
melegség

páholyülések
a kipárnázott
vesztőhely körül

merész moraj
élve elföldelt
hadifogoly remény

fejem áramütött
csengő-bongó lélekharang
nyelve

tigriskarmok a
pacsirták fészkében

izgága himnuszok
a csend verítékéből

felettünk az áldó
fekete tenyér

imát köpnek az
utcagyerekek
isten szabad egére

árnyával játszik
a harapós fehér falakon
egy hajlékony facsemete

a mélységből kiáltott
levegőért
a torka szakadt remete

3.
hitünknek
szabad halát
elhozta
puszta kezed
a fekete pokol
rőt halmazállapota

megkéstek
a megkéselt bűnösök
kiket a barlangi ősök

21. Ágens sámánéneke

1.

nappali almok
malmozó napalmok
napozó karmok
jajok és vészek
beékelődnek

vérben járok
holtra válok
míg dúlnak
a dekkoló
járványok

Bakok és Rákok
térítenek
aztán
egyenlítenek

gaz orgazmusodba
beleköp
egy divatszálkás
kínzócölöp

2.

csak a tisztító kemence
fordult ki olajos
sarkából
nem a Föld
mely a csatornában
lapul

sárból és sírokból
vágtató szitkokból
visszük világgá
a mocsárláz italát
az úrnő
Utolsó Vacsoráját

szőlőlevélbe
göngyölt
sápadó izmok
hétpecsétet old fel
egy tengerszem-torok

hasadékaid
vízébe fúltak
a vértes napokon
osztott
vatta-csókjaid

elsorvadnak
multi-plexi eleink
képmásában
tömjén-szépségeink

áldozunk-e még
késhegyig
nap mint nap
a tolvaj nemzette
alkalomnak?

sziromhullásért
áhítoznak
kelyhükkel kérkedve
a hasukat süttető
várúr-bogarak

dögcédulán küldenek
levelet
egy tapadó örvénynek
az agyba-főbe vert
másodpercek

tokba zárta
az érzékek csellóit
Morgana márványos
átka

bongjatok
csontkovács őrszázadok
kússzatok belém
kondás mozdulatok!

álarccal falnak
állítják itt
az elme
beteglátogatóit

liliom levegőt
sikoltanak
a naplóba iktatott
istennyilak

ellepik asztalunk
a sugárhajtású egerek
s a jövő étkein
térdepelnek

kifakult gyolcs
kendőben
bujkál ligetünkben
a borstörő sors

testről testre
tántorognak
az üzekedés
lomha ütegei
előre az alkonyatnak

gumibotokból
ültették
megvetett
lepedő-keresztjeinket
a repedtsarkú
igézetek

bűntudatát mossa
poharazó pánikban
árnyékod
hossza

maholnap holt
dallamok láncra vert
lábnyomát
őrzi
egy pipacsnyi folt

arcomra kiülnek
szigorúságod
ostor-csíkjai
és haraggá hevülnek

s betoppan
holt szomjan
zárórát zavarva
a Kőszemű Vércse
míg reánk borul
szótlan-igazul
egy szakadék
Szerencse

22. A Pink Floyd  koncertje Pompeiben két vulkánkitörés között

éltek-e még
HALANDÓK
kiáltottak a
kövek alól a gyomok
s egy visszhang
szűrődött fel
mint kit a rettenet
agyonnyomott

áldottak az ápoló
szent éj hamvai
szökevény rabtartók
vadászó jármai

s a tetszhalál
mint a bölcs isten szakálla
már az anyaföldig ér

csepegtesd ki
az izzadó nap tüdejéből
a megalvadt vért

és átlépik a besurranó
bűnösök
Hádész henyélő kutyáit

húszezer ordító száj
belőle sarjad egy
hasbeszélő madár

s megőriztem nektek
a megváltó támadását
a mozdulat
megszakadt
végakaratát

óvakodj a tragikus
költő harapásától
kinyúl utánad
mozaik-múltad alól

súgók vagyunk a
merevgörcsök
embrió-színházában
s  bárányvelő
a farkasasszony
megkövült agyában

s a faun kék baglyai
a félszeg szürkületben
elszeretnek
s kinevetnek

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://elmehunyor.blog.hu/api/trackback/id/tr368111140

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Göbölyös N. László irodalmi alkotásai, esszéi, publicisztikai írásai