Göbölyös N. László irodalmi alkotásai, esszéi, publicisztikai írásai

2018. február 23. 04:59 - Göbölyös N. László

Dolores, vörös áfonyával, Hollywoodtól Szarajevóig – The Cranberries: To The Faithful Departed (1996)

cranberries.jpg

Bekövetkezik a „várva várt” női hatalomátvétel a rock-ban? Legalábbis minden jel erre mutatott az 1990-es évek közepén. Nem csupán azért, mert a kor meghatározó egyéniségévé nőtte ki magát Suzanne Vega, Sinéad O’Connor, Tracy Chapman, Tori Amos, Alanis Morrisette, PJ. Harvey, hanem azért is, mert egyre több sikeres bandának lett lány a frontembere – és több mint énekese. A Sugarcubes-ból nőtt ki Björk, Lulu Gargiulo gitárosa is volt egyben  a seattle-i  Fastbacks-nek, Nina Perssonon állt vagy bukott a svéd Cardigans,  míg Dolores Mary Eileen O’Riordan  egy személyben lett szólistája, billentyűse, ritmusgitárosa, dalszerzője és szövegírója az ír Cranberries-nek.

 

Pedig Dolores nem volt „alapító anya”. Azután nyert meghallgatást és felvételt a Hogan-fivérek, Noel és Mike által összehozott együttesben, hogy kiszállt a zenekar extremitásokra hajlamos eredeti énekese, Niall Quinn. Tőle származik a banda neve is, amely első változatában The Cranberry Saw Us (A vörös áfonya látott minket) volt. Az akkor mindössze húszéves leány mellesleg Niall barátnője volt akkortájt, de nem volt túl szégyenlős belépésekor, mert mindjárt felajánlotta a Linger című dalát, amely 1992-ben a Cranberries második kislemezeként óriási sikert aratott Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban egyaránt és megalapozta első albumuk, az Everybody Else Is Doing It, So Why Can’t We? világsikerét. Bár a banda férfitagjai némileg nehezteltek az énekesnőre, hogy férjhez ment a banda menedzseréhez, Don Burtonhöz, akinek később három gyermeket szült, és ezzel tovább erősítette pozícióját a csapatban, a két Hogan és Fergal Lawler dobos kénytelenek voltak elismerni a „győztesnek mindig igaza van” örökbecsű elvét, miután a második album, a No Need To Argue1 (1994) 16 millió példányban kelt el! És bár a feszültségek nem múltak – folyamatosan terjedtek a pletykák arról, hogy Dolores szólópályára lép -  zeneileg az 1996-ban kiadott To The Faithful Departeddel értek a csúcsra, még akkor is, ha ebből a lemezből „alig” 6,2 millió fogyott el, a punk, a darkos gitárzene, az ír népzene és a romantikus-melodikus stílus elismeréseként.

Már a No Need To Argue-ban jelét mutatta a Cranberries szociális-politikai érzékenységének: a Zombie az észak-ír protestáns-katolikus viszony elleni tiltakozás dala volt.  Az új albumon, amelyet O’Riordan elhunyt nagyszülei emlékének ajánlott,  jó néhány számban reflektálnak a kor nyomasztó jelenségeire, eseményeire. A Salvation a kemény drog áldozataivá vált, „heroin-szemű” fiatalokat szólítja meg: „Injekciózd be  szabadsággal lelkedet, az ingyen van” – énekli Dolores. A War Child nem csupán azokról a gyermekekről szól, akik „a politikai gőg áldozatai” lettek, hanem felidéz egy találkozást egy New York-i hajléktalannak, aki egykor Vietnamban harcolt. „Háborús időkben valamennyien vesztesek vagyunk” – közhely, de nagyon igaz. A gyorshír-szerűen rövid I Just Shot John Lennonhoz nem kell kommentár, mint ahogyan a Bosniához sem, hacsak azon nem lehet elgondolkodni, hogy Lennon halála még 16 évvel a gyilkosság után is jobban visszhangzott a világ közvéleményében, mint például az alig egy évvel korábbi srebrenicai vérengzés, a maga 8000 áldozatával. A Free To Decide az öngyilkos merénylőkre utal félreérthetetlenül. De figyelemre méltó az I’m Still Remembering, amely a magánélet melegéből tekint ki azokra a „jó emberekre”, akik mindig elsőnek mennek el, és saját csavarral közös nevezőre hozzá Kurt Cobaint és John F.Kennedyt (Egy kis adalék a „halj meg és nagy leszel” gondolathoz…), és a The Rebels, amely a punkos, bakancsos, fekete körmös korszakra emlékezik, de elismeri: „Ma sem fogadnak be jobban, mint akkor..”

A grunge-os gitárzúzás nyitja a lemezt: Dolores szégyentelen nyögései, enyhén Sinéad-es ugatásai alátámasztják a Hollywood szövegét: az ő szerelmük forgatókönyvét nem az álomvárosban írták. Ez lett az album egyik nagy slágere. A Salvation viszont haladó punk-hagyományokat ápol. Ezzel szemben a When You’re Gone-t még egy 60-as évekbeli „kindermacher” házibulin is el tudnánk képzelni, bújni kell rá, de nagyon. „Fogd a kezem, elmerülök, úgy érzem” – énekli ismét némileg kopasz kolléganője hangszálainak nyomdokain haladva O’Riordan, miközben néhány gitárfutamban az ősmester, Hank Marvin (Az ifjabbak kedvéért: Shadows) hangzása köszön vissza.  A Free to Decide, majd később az I’m Still Remembering az R.E.M.-re hajaz, de jól tudjuk: ők is a Nagy Évtized lángoszlopát követik.

A Warchild ír népzene, vonósokkal és angolkürtökkel, a Forever Yellow Skies viszont négy perc tömény agresszivitás, Dolores jelzi: olyan nő, akivel nem árt vigyázni..Ehhez képest a The Rebels nosztalgikus líra. A John Lennon-dalt egy kis közjáték vezeti be, mintegy megelőlegezve: a béke emberei védtelenek az erőszakkal szemben. Az Electric Blue ismét visszalép három évtizedet: gregorián bevezetőjével, kórusával, pszichedelizáló hangjaival elférne egy beat-misében. A Will You Remember, amelyben úgy szólal meg kintorna, mint Párizsban egy szürke napon (még egy közhely), még nászutas hangulatban arról elmélkedik, hogy mi marad végül a szerelemből…A Joe mandolinos dal a nagyapáért, nem is jöhetne más utána, mint a nagyanya dal, a Cordell – mindkettő keringő ritmusban. Végül a Bosnia baljós nagyzenekari háttere, előtt kivégző-osztag dob felett jajong a dal, de a végén gyermeki csengettyűhangok adnak reményt.

A Cranberries-nek a To The Faithful Departed volt az utolsó igazi nagy kasszasikere. Pedig az 1998-as  Bury The Hatchet, amelynek borítóját a Hypgnosis-stúdió készítette, vagy a 2001-es Wake Up and Smell the Coffee is tartotta a színvonalat, még ha egyre inkább lehetett érezni, hogy végleg elveszett a bandán belül a talán sosem volt harmónia. De élőben még mindig nagyon remekül hatott a Cranberries, láthattuk 2003 őszén Budapesten is őket. A következő évben azonban már nyíltan is bevallották a tagok, hogy mindenki megy, amerre lát. Dolores, hogy igazolja lelki „bipolaritását”, előbb elénekelte az Ave Mariát Mel Gibson A Passió című, nagy viharokat kiváltó filmjének főcímzenéjeként, (két évvel korábban a To The Faithful újabb kiadásának egyik bónusz-felvétele ugyancsak egy Ave Maria volt, amelyet O’Riordan Luciano Pavarottival együtt énekelt és ezzel a Billboard-listán 4. lett), majd osztozott Angelo Badalamentivel (Twin Peaks, Mulholland Drive) a „rosztovi rémről” szóló, Malcolm McDowell, „a mozi leggonoszabb embere” főszereplésével készült film, az Evilenko zenéjében.

A 2010-es évek újraegyesülése két albumot hozott, de a zenekar már nem tudta azt a szerepet betölteni a rock-világban, mint 20 évvel ezelőtt. Utolsó felvételük, a 2017-es Something Else, korábbi dalaik feldolgozásait tartalmazta a limerick-i Irish Chamber Orchestrával. Dolores 2018. január 15-én bekövetkezett váratlan halála végleg lezárta a Cranberries történetét.

https://www.youtube.com/watch?v=F8SHjxYgEFE

 

Szólj hozzá!
2018. február 21. 05:26 - Göbölyös N. László

Jacques Prévert: Növények, kik csak az árnyékot szeretik… (Des plantes qui n’aiment que l’ombre…)

prevert.jpg

Növények kik csak az árnyékot szeretik

nem vesztik el emiatt titkos

zöld örömüket

 

egy pohár víz elég nekik szomjoltónak egy hétre

 

A festő fénye őrködik felettük

miként őrködik a tárgyak és dolgok

izzó mozdulatlansága felett

 

És ez a fény felfedi azoknak az emberi

lényeknek közeli és távoli jelenlétét

akik megérintették kezükkel e tárgyakat

és dolgokat

(1964)  

 

Szólj hozzá!
2018. február 19. 07:01 - Göbölyös N. László

Kétszer nem léphetsz ugyanabba a hangba…

it_is_never_the_same_twice_webshop.png

Tudom, Hérakleitosz folyóról beszélt, de hát a hangok halmazállapota sem szilárd, hanem folyékony és légnemű. Éppen ezért nagyon találó a Djabe új kiadványának, a CD-t és DVD-t is tartalmazó It Is Never The Same Twice-nak a címe.

Ha valaki sokat hallgatja az együttes stúdió- és élő felvételeit, valamint sokat jár a koncertjeikre, mint én, az eskü alatt tanúsíthatja, hogy nincs az a darab, amit kétszer ugyanúgy játszanának le, még a legrégibbeket sem, amelyeket álmukból felkeltve is tudnának – rutinból is. Csakhogy épp ez utóbbit kerülik következetesen.

Égerházi Attila, Barabás Tamás és társaik 2018-ban is folytatják azt a hagyományt, hogy a zenekar minden egyes fontos állomását hang- és/vagy képhordozón is rögzítik. 2017 nyara is ilyen volt a Djabe számára. Már egy éve túl voltak a tagcseréken, „update”-elték dimenzióikat, lezajlott a szardíniai session, és az ottani csapattal – Égerházi, Barabás, Koós-Hutás Áron, Gulli Briem és Steve Hackett – kiegészítve Nagy Jánossal, turnéra indultak. Ennek két állomásának lenyomatát tartja a kezében a rajongó: a CD anyagát vették fel június 8-án, míg a DVD-t a már szinte hazai pályának számító Budapest Jazz Clubban június 3-án. Tudomásom szerint itt még nem vettek fel filmanyagot, ha tévedtem, Attila úgyis kijavít (kösz előre is!). Egy kis önzés: örültem volna, ha az egy nappal későbbi koncertből lesz DVD, amit a losonci zsinagógában  vettek fel, amin én is ott voltam, de ismerve őket, ami késik, nem múlik…

A 2 órás koncertfilm számos csemegét kínál. A Lava Lamp a Forward megjelenése óta a kedvenceim közé tartozik, de a korábbi „pusztító” érzésre legfeljebb Attila gitárszólója emlékeztet, inkább a láva megtermékenyítő hatása jön ki, főleg Jancsa zongorája révén. Steve megjelenését a The Steppes-szel Áron olyan mágikus trombitával vezeti be, mintha őseink szellemét akarná felidézni. Ök ketten amúgy is nagyon érzik egymást, tetten érhető ez az In A Quiet Earth kettőseiben, amelyet a Pain Forest többszólamú jókedvű dobolása-ütőzése vezet be. Remekül működik a hangulati hullámvasút: az Awakening City lírai kiteljesedését a Last Train To Istambul balkáni zűrzavarba torkolló hangjai váltják fel, majd ismét a billentyűs hirdeti az igét a 4000 többsebességes spiritualitásában. Hackett-é a felvétel középső bő 20 perce a menetrendszerű akusztikus szettől, amelyben a kamera a fotózó-filmező közönségre koncentrál, a Please Don’t Touch-ig, amelyből aztán kifejlődik az angklungozás, de például az Ace of Wands-ból gyakorlatilag Djabe-darab lesz, amelyben a szerző csak szekundál, és ismét megerősítem: a megunhatatlan Firth of Fifth-et sosem játszotta olyan tökéletesen a Genesis, mint ahogyan a Djabe teszi évek óta különböző változatokban.

A végig pontos és lelkes Gulli Briem is előre jön dobjai mögül a melankolikus Hang Drum Songgal, amelyet Attila fűszerez meditatív gitárral, az ősi Cloud Dance is felfedezésre vár, míg Tomi egészséges basszusnyűvése után jön egy negyedórás fergeteges Distant Dance (ma éjjel biztosan ennek a fő motívumával fogok elaludni), amelyben a két gitáros viszi a prímet, vadságban egymásra licitálva.

A miskolci bulit tartalmazó CD természetesen csak zenei alapanyagában nevezhető a DVD-program rövidített változatának. Amikor ezt felvételt betettem  2x50 W-os hi-fi tornyomba, valami véletlen folytán magasan hagytam a hangerőt. Ezt mostanában ritkán teszem, sajnos öregszik a fülem (is), ez a lemez azonban olyan tökéletes tisztasággal és dinamikával szólalt meg, hogy eszembe sem jutott lejjebb tekerni.

Az It Never The Same Twice ismét bizonyította a Djabe erejét és kimeríthetetlenségét. És biztos forrásból tudom, hogy ez a dupla korong, amely korlátozott példányszámban jelent meg,  csupán az első meglepetés a zenekartól…

https://www.youtube.com/watch?v=BbhhTVMCyVc

Szólj hozzá!
2018. február 17. 06:22 - Göbölyös N. László

A technológia egyénileg butít bennünket, de együtt okosabbak leszünk

motherboard-1_0.jpg

Nyernek-e vagy veszítenek szellemi képességeink a modern technológiától? Igen is, meg nem is – vélekedik egy amerikai történész.

Jonathan Coopersmith, a texasi egyetem professzora, aki a The Conversation brit népszerű-tudományos portálon közölte cikkét, azzal a példával indít, hogy a technológia fejlődésével mennyivel könnyebb ma egy rendezőnek filmet készítenie, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Nem kell foglalkoznia egy sor technikai részlettel, az okostelefon programozói megteszik ezt a helyette, neki pedig csak a lényegre kell koncentrálnia.

„A technológia többre tett képessé bennünket, ugyanakkor kevesebbet értünk abból, amit csinálunk, és jobban függünk másoktól. Ez nem új tendencia, hanem része a technológia történetének. Az utóbbi évtizedekben azonban három nagy változás gyorsította fel ezt a folyamatot: a szakosodás, a szakértelemnek a technológiai eszközökre való átruházása, és az, hogy sokkal többen jutnak hozzá ezekhez a szakértelmekhez, mint régen és sokkal könnyebben tudják őket használni.

A szakosodás lehetővé teszi, hogy többet tudjunk egy bizonyos területen, viszont más területeken jobban rászorulunk a másik tudására. De ezt már Adam Smith is megírta 1776-ban A nemzetek gazdaságában. Ez azonban végülis mindenkinek kedvez.

A szakosodásnak vannak erkölcsi és gyakorlati következményei. A szakképzett emberek könnyebben találnak munkát és jobban is keresnek, mint a szakképzetlenek. Az egyik oka, amiért az Egyesült Államok győzött a II.világháborúban, hogy a hadügyminisztérium nem küldött a frontra bizonyos szakmunkásokat, mérnököket, kutatókat, hanem otthon dolgoztatta őket, ahol többet tehettek a győzelem érdekében.

A „blackboxing”, azaz egy gép felruházása emberi szakértelemmel, lehetővé teszi az embernek, hogy pillanatok alatt megmérje a vérnyomását, anélkül, hogy tudnia kellene, ezzel időt, erőfeszítést takarít meg. A gépkocsi használatához is elég, hogy vezetni tudjunk, nem feltétlenül szükséges ismerni a sebességváltás technikai fortélyait ismerni. A „blackbox” technológiák tömeges gyártása kiterjedt használatukat eredményezi és ez növeli hatásukat.

Egyre inkább függünk egymástól, különösen a városlakók, akik olyan hatalmas struktúráktól függnek, amelyek nagy része átláthatatlan számukra, mint amelyek például a villanyáramot szolgáltatják.”

A túlzott specializálódásnak azonban megvannak a maga veszélyei is – figyelmeztet a professzor. A technológiától való függés negatív következményekkel jár, ha ezek valamilyen okból nem működnek. Lewis Dartnell A tudás című könyvében ír le egy apokalipszis utáni helyzetet. Nyilván ezt vette figyelembe az amerikai tengerészeti akadémia is, amikor bevezette, hogy tisztjei újra tanuljanak meg szextánssal is hajót irányítani a cybertámadások kivédésére, amelyek megzavarhatják a GPS-eket.

Jonathan Coopersmith úgy véli, hogy túlélésünk megkönnyítésére tanácsos lenne legalább az alapismereteket megszerezni fontosabb eszközeink működésére vonatkozóan és ebben nagy segítséget adhat az internet is.

 

Szólj hozzá!
2018. február 15. 04:46 - Göbölyös N. László

Philemón Baucisnak

imageproxy-2_mvc_1.jpeg 

Összehajolunk

mint háló-gyökerű fák

büszke koronáink

már nem akarnak az égig érni

 

ujjainkon a hűség

évgyűrűi

 

álmot hoz borongós

reggelünkre

hársfalomb-susogásod

amint az éjszaka melegét

hűti benned

koránkelő testem

 

e fészek az otthonunk

mit szívedből raktál

feltámadt tölgyem

súlyos ágaira

 

együtt fogantunk

a Fény anyaméhében

mely végső csendjével

visszavár

(2018. február 8-13)

 

 

Szólj hozzá!
2018. február 13. 04:12 - Göbölyös N. László

Nick Cave: Síró dal (The Weeping Song)

index_1.jpg

Menj fiam menj le a vízhez
lásd sírnak az asszonyok ott
aztán menj fel a hegyre
sírnak a férfiak is ott

apám miért sír minden asszony?
siratják embereiket
és miért sír minden férfi
mert sírással felelnek

ez egy síró dal
egy dal amelyen sírnak
míg férfiak nők alszanak
ez egy síró dal
de sírásom hamar elhal

apám miért sírnak a gyermekek?
inkább jajgatnak fiam
miért jajgatnak inkább apám?
az igazi sírás még hátravan

ez egy síró dal
egy dal amelyben sírnak
míg a kisgyermekek alszanak
ez egy síró dal
de sírásom hamar elhal

miért sírsz mondd ó apám?
arcod érintése nedves
bocsáss meg nekem apám
nem hittem hogy megsebeztelek

ez egy síró dal
egy dal amelyben sírnak
míg álomba verjük magunkat
ez egy síró dal
de sírásom hamar elhal
(1990)

https://www.youtube.com/watch?v=TqhOVY58zIo

Szólj hozzá!
2018. február 11. 07:35 - Göbölyös N. László

A bokszoló, akiből Auschwitz fenevadat csinált

153342367-304522e5-ad3a-4ac2-ba64-54a4f95c5b30.jpg

Egy lengyelországi zsidó deportáltnak úgy sikerült túlélnie a haláltábort, hogy vállalt a szabályok nélküli bokszmérkőzéseket Auschwitzban. A háború után az Egyesült Államokba került, igazi bokszoló lett belőle, még Rocky Marcianót is kihívhatta, de démonaitól soha nem tudott megszabadulni.

Hertko Haft testvérét mentve került a lágerbe. Nem volt magas, de erős fizikummal rendelkezett, ezért figyeltek fel rá a tábor parancsnokai, akik szórakozást keresve bokszmeccseket szerveztek a deportáltakból. Hertzko, bár hivatalos adatok nincsenek, mintegy 80 mérkőzést vívott életre-halálra, olyan körülmények között, amelyekben nem lehetett kímélni az ellenfelet, csak az erő számított, nem volt bíró, aki lefújta volna a küzdelmeket, ha azok a végletekig eldurvultak. Meccseit szinte mind megnyerte, többnyire olyan dühvel rontott neki ellenfelének, hogy elnevezték „fenevadnak”. Végül sikerült megszöknie, és eljutnia Amerikába, ahol nehézsúlyú profi ökölvívó lett, keresztnevét pedig Harry-re változtatta. Stílusán azonban képtelen volt változtatni, hihetetlen erőszakossága sodorta magával, de képtelen volt megtanulni egy bajnokhoz való védekezést. Húsz győzelme után 21. ellenfele Rocky Marciano volt. Csak három menetet bírt ki az olasz-amerikai ellen. A vereséget azzal próbálta magyarázni, hogy a maffia utasítására hagyta magát legyőzni. Aki azonban látta a meccset, tudta, hogy esélye sem volt Rocky ellen.

Haft, annak ellenére, hogy családot alapított, fiai születtek, nem tudott soha megbékélni önmagával, kísértette a szörnyű múlt, amely kegyetlenné tette őt. Történetét elmesélte fiának, Alannek, aki könyv írt róla Harry Haft, Auschwitz Survivor, Challenger of Rocky Marciano címmel.

 

Szólj hozzá!
2018. február 09. 05:47 - Göbölyös N. László

Beruházások

Pöffeteg főpolgármesterünk bejelenti, hogy a felújítás alatt álló M3-as metróvonal valamennyi állomása akadálymentesítve lesz. Kivéve két kisebb állomást, a Pöttyös utcait és az Ecseri útit, amelyek természetesen külvárosiak. Aki ott lakik, maradjon is otthon.

A Margit-híd budai hídfőjénél működő nyilvános WC, 250 forintos  szolgáltatási ár mellett, reggel 6-tól este 6-ig tart nyitva. Akire a másik 12 órában jön rá, az magára vessen. Pedig a közlekedés – HÉV, fonódó, 4-6-os és mindenféle buszok – másfél órával korábban indul, és legalább 5 órával később áll le.

Üvegtigris néven akarnak nekem céges számlát kiállítani – Tigrisszem helyett. Így hívják ugyanis a bt-nket. Lúzerek és csődeljárók, kíméljenek!

Golyóálló egészség – kínálja magát egy belvárosi „üzleti reggelin” egy preventív gyógyászattal foglalkozó vállalkozás tulajdonosa és a jelenlévőket „legszebb éveinkben” üdvözli. Tessék mondani, a belülről támadó lövedék ellen hogyan kell felvenni a mellényt?

Egy másik vállalkozó a legújabb hiánygazdaságra épít. Miután legjobb hegesztőink, lakatosaink és egyéb szakmunkásaink mostanában Angliában, Ausztriában és Svájcban keresik, mi több, találják meg kenyerüket, ő Ukrajnából hozza az utánpótlást. Leginkább Nyugat-Ukrajnából, mert a kelet-ukrajnaiak már elfogytak. „Többségük ugyan nem tud magyarul, de nem szavalni hozzuk őket ide, műszaki rajzok alapján pedig el tudják végezni a munkát, és legalább nem pofáznak vissza” – mondja a találékony munkaerő-gazdálkodó. Arról nem beszél, hogy az ukránok vélhetően olcsóbbak is, mintha magyarokat alkalmaznának – ha lennének.

Egykori bölcsészkarunkon, ott, ahol hajdanában a francia tanszékre kellett bemenni – a 100 éves étteremmel szemben – az épületet visszakövetelő piarista gimnáziumba csak elektronikus beléptetőn keresztül lehet bejutni. Negyven évvel ezelőtt nekünk nem volt szükségünk ilyen biztonsági rendszerre, pedig akkor állítólag a mostaninál szigorúbb rezsim alatt éltünk. Lehet, hogy most is csak azért van ott sorompó, mert valami csókos ebben utazik?

Szólj hozzá!
2018. február 07. 06:02 - Göbölyös N. László

Leonard Cohen: Bábúk (Puppets)

Német bábuk

zsidó máglya

zsidó bábuk

mindhiába

báb-keselyűk

holtat esznek

báb-tetemből

nagyra nőnek

báb-szelek és

báb-hullámok

sírban nyugvó

báb-matrózok

bábu-virág

bábu-szára

bábu-idő

szétzilálja

bábu én és

te is báb vagy

német zsidó

bábu maradj

bábu elnök

így parancsol

bábu-sereg

pusztít rombol

bábu-tüzek

bábu-lángok

bábu-nevet

mind táplálók

báb-szeretők

fenn ragyognak

mindettől mind

elfordulnak

báb-olvasó

fejet csóvál

báb-asszonya

csak véle hál

leszáll reánk

a bábu-éj

a bábu-nap

most véget ér.

 

 

 

Szólj hozzá!
2018. február 05. 06:10 - Göbölyös N. László

Georges Méliès nyomában

une-melies-1925-khaf-u11011859598191wgd-1024x800_lastampa_it.jpg

Nyolcvan évvel ezelőtt halt meg Párizsban Georges Méliès, aki a mozi nem technikai – mert ez a jelző  a Lumière-fivéreket illeti – hanem művészi értelemben volt feltalálója.

Bűvész is volt, aki nőket vágott ketté, aki eltüntette a szekrényből az embereket, aki csodálója volt a nagy illuzionista Robert Houdin-nek.

Méliès a párizsi Boulevard Saint-Martin 29-ben született 1861. december 8-án. Londonba gyűjtötte őt cipőgyártó édesapja, hogy ott tanulja meg a kereskedelem fortélyait és az angol nyelvet. Ő azonban itt fedezte fel az illuzionizmust, amely elbűvölte. Hazatérve maga is bűvész lett, a Galérie Vivienne sörözőiben és Grévin múzeumban lépett fel a Galérie Vivienne az egyik legszebb 19. századi passzázs volt, két lépésre a Palais-Royal-tól.

Ma már sajnos nem létezik, mert 1924-ben lerombolták Robert Houdin színházát a Boulevard des Italiens-en, amelyet Méliès  1888-ban vásárolta meg egy tucatnyi, Houdin által alkotott automata bábúval együtt. Itt rendezte meg legendás mágia-előadásait.

Csak a tábla emlékeztet a Boulevard des Capucines 14 falán a Grand Café indiai szalonjára, ahol 1895. december 28-án tartották a Lumiére-testvérek első nyilvános filmvetítését, amelynek Méliès teljesen a hatása alá került.

Montreuil-ben építette fel saját stúdióját, itt forgatta filmjei többségét. Hatalmas üvegház volt, elárasztotta a fény. Ma már csak egy nagy platánfa maradt meg belőle az udvarban. A stúdiót 1947-ben bontották le, de Méliès már korábban elhagyta, még az I. világháború előtt, mert tönkrement. Kétségbeesésében megsemmisítette munkáinak nagy részét, elégette filmjeit. (A megmaradt celluloidokból cipősarkak készültek). Ami megmaradt, az a Rue Bercy-i Cinémathéque őrzi.

Méliès magánéletéről Martin Scorsese mesél az Hugo Cabret című filmben. 1925-ben a megözvegyült mágus megkereste kedvenc színésznőjét, Jehanne D’Arcy-t, aki egy édességboltot vezetett a Montparnasse állomáson. Itt találkozott vele a Ciné-Journal igazgatója. 1931-ben megkapta a Becsületrendet. Utolsó éveit a mozibiztosító pihenő házában töltötte.

Méliès 1938 január 21-én halt meg és a Pére-La-Chaise-ben temették el.  Sírján mellszobra áll, rajta az egyszerű felirat: „A mozi alapítója”. Sírkövén sokan hagynak mozijegyre írt üzenetet. A bronzszobor már oxidálódott,  zöld színe a kézzel festett filmek árnyalataira emlékeztet, mintha a mágus a túlvilágról is küldene különleges effektusokat - amelynek szintje atyja volt.

 

 

 

2 komment
Göbölyös N. László irodalmi alkotásai, esszéi, publicisztikai írásai