Egy szép tengeröbölben várakozom egy kis komp indulására. Meg kell várnunk egy nagyobb hajó beérkezését. Befut mellénk a hajó, kiözönlik belőle a tömeg, de a partra csak úgy tudnak kijutni, hogy keresztül mennek a kis kompon, amely nagy áradattól kis híján felborul. Kiürül a nagy hajó, egyedül Édesanyám marad rajta, aki áthív rá, hogy menjünk együtt egy kört a tengeren.
Értesítést kapok, hogy otthonunkon keresztül szállítják életfogytiglani börtönbe a Profit, aki egyben az Ászok Ásza volt, mert hiába menekült Kifulladásig. Csak annyit kérek, hogy mielőtt végleg bezárják őt, összehozhassam őt örök barátjával és vetélytársával, Roccóval, a Fekete Tulipános Szamurájjal, abban bízva, hogy együtt kifőznek valami zseniális szabadulási tervet.
Elterjed rólam, hogy nagyszerű szólógitáros vagyok és én nem teszek semmit a szóbeszéd ellen. Ezért új kollégáim meghívnak egy próbajátékra egy házi készítésű gitárral, amelynek mintha hiányozna a fél teste. Próbálom húzni az időt, hogy ne derüljön ki, hogy nem is tudok igazán gitározni, de végül kénytelen vagyok belekezdeni. Belecsapok a Sabbath, Bloody Sabbath-ba, aminek az akkordjait legalább tudom, és éneklem is, amolyan „Ozzy-san”. De jön a középrész, és minden további nélkül levágok egy káprázatos szólót. Társaimnak leesik az álla. „Te jobb vagy, mint a Iommi” – mondják, mire ránézek a kezemre és látom, hogy vastag bőrkesztyű van rajtam.
Egy szuperfilm sajtóbemutatójára hívnak meg, amely állítólag az emberiség legsúlyosabb kérdéseire ad megoldást. Kedvelt sajtóreferensem megígéri, hogy összehoz a rendezővel, akiről nem lehet tudni, hogy férfi-e vagy nő, mindenesetre mindkettőnek csúnya. A vetítés előtt az illető kimegy a függöny elé és mond egy bevezetőt, aminek az égvilágon semmi értelme, mégis dübörgő taps fogadja őt. Hátranézek, mögöttem ül a legendás Nemzeti Színház-beli Koldusopera egykori Kikiáltója, szomorú, kisírt szemekkel. „Nem innánk valamit?” – kérdezi tőlem, és megadóan követem őt a büfébe, miközben azon töprengek: hogyan mondjam neg neki, hogy bár nagyra tartom, mint színészt, a választások előtt inkább nem csinálnék vele interjút…
(2018. március 30 - április 3)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
