GNL911

Vilniusban egy templom gyóntató fülkéjében rejtegetett dokumentumok a kelet-európai zsidók életének fontos emlékei.  

A gazdag örökség vallási szövegekből, jiddis irodalmi és költészeti művekből, önéletrajzokból, fotókból áll. Hosszú időszakot fognak át, egyes anyagok a 18. század közepéről valók.

„Ezeknek a dokumentumoknak alapján rekonstruálni lehetne a zsidók holokauszt előtti életét, nem hiányzik belőle egyetlen szempont, egyetlen periódus sem” – mondta a le Figarónak David Fishman, aki a New York-i teológiai szemináriumon zsidó történelmet tanít.

A dokumentumokat a náci megszállás, illetve a szovjet rendszer idején rejtették el, akkor találták meg, amikor a templom archívumát átköltöztették a litván nemzeti könyvtárba. Egy 30 évvel ezelőtt megtalált gyűjteménnyel együtt a zsidó történelem számára a legjelentősebb felfedezés a Holt-tengeri tekercsek megtalálása óta – vélik a szakemberek.

A legértékesebb darabok között tartják számon azokat a kéziratokat, amelyeket Avram Sutzkever, a nagy jiddis költő írt a vilniusi gettóban. Eddig azok a verziók voltak ismertek, amelyeket a költő a II.világháború után emlékezetből írt meg újra. Köztük van egy szerződés, amelyet 1857-ben kötött a híres Ramailes jesiva a zsidó vízhordókkal, betekintést enged az akkori mindennapi életbe: egy Bibliáért és egy Talmudért cserébe az iskola ingyen kölcsönzött a vízhordóknak egy termet, ahol szombaton és a zsidó ünnepeken imádkozhattak.

Zemach Shabad doktor könyvéből megismerhető a Vilniusban pezsgő zsidó vallási és kulturális élet. A szociális és politikai aktivista orvos alapította 1925-ben a YIVO-t, a jiddis tudományos intézetet, amely a közösség egyik legjelentősebb intézménye volt. Egy évvel később megnyílt New York-i fiókja, és ez lett a szervezet központja a náci megszállás után.

1941-ben, miután a hitleristák elfoglalták Vilniust, gyakorlatilag teljesen megsemmisítették a litvániai zsidó közösséget és kifosztották kulturális örökségét. Fishman A könyvcsempészek (The Book Smugglers) című könyvében leírja, hogy a nácik hogyan használták fel a litvániai zsidó költőket és értelmiségieket a legértékesebb javak összegyűjtésére, hogy elküldjék azokat egy tervezett németországi intézménybe, ahol tanulmányozni szándékoztak a kiirtásra szánt népet. Az elrabolt kincsek egy részét elvitték Frankfurtig, de a gettó lakóinak sikerült sok mindent elrejteniük, sokszor az életük kockáztatásával.

A háború után Antanas Ulpis litván könyvtáros a kéziratokat a szovjet hatóságoktól mentette meg, miután meg akarták azokat semmisíteni a sztálini tisztogatások keretében. Egy részüket olyan újsághalom alá dugta, amelyet senki sem olvasott a templom gyóntató fülkéjében. A templomot ugyanis a szovjet időkben könyvtárnak használták. Megtalálásuk után vitték át azokat a nemzeti könyvtár zsidó szekciójába, ahol a gyűjtemény már 170 ezer oldalból áll.

A YIVO 2015-ben kezdte saját gyűjteményét digitalizálni.

1941 és 1945 között közel 200 ezer litvániai zsidót öltek meg a nácik. Ma mindössze 3000-en élnek a 2,8 millió lakosú balti országban.