Kapok egy levelet, amelyben felszólítanak, hogy újra le kell tennem a magyar érettségit, mert az előző érvényét veszítette, különben is, néhai magyar tanárom és igazgatóm sportszerűtlen segítséget nyújtott nekem annak idején, mert nem akarták, hogy az évfolyam legjobbja egy nemszeretem tétel miatt kapjon ötösnél rosszabb jegyet.
Kissé furcsállom, hogy 43 év után jut eszébe valakinek ez az ügy, de nem csinálok belőle gondot, hiszen azóta is folyamatosan olvasok, nehezen tudnának megfogni. Ismét el kell mennem a Városba, de egy adminisztrációs hiba folytán nem egykori Alma Materemben, hanem Kékasszony iskolájában, annak is a halljában kell eleget tennem a megismételt érettséginek.
A bizottság még késik, de egy kedves, babaarcú, égszínkék szemű hölgy bíztat, hogy húzzam ki a tételemet. Magabiztosan nyúlok a papírhalmazba balkézzel, és a sorszám szerint legutolsót választom ki.
És jobban lebénulok, mint közel négy és fél évtizeddel korábban.
Az első kérdés a nagy magyar mesemondó egyik nemrég előkerült regényének rövid elemzése, amelynek címe: A mézsüt. Így, egybeírva. Ha külön lenne, érteném, mint jelent, de így valami török kifejezésre gyanakszom, vagy arra, hogy a mesüge szót írták el, de nincs lehetőségem segédeszköz felhasználására. A könyvről pedig soha nem hallottam. A második kérdés a Zabhegyező főhőse öregkorára vonatkozik, amit tudtommal szerzője soha nem írt meg, de állítólag már ez is előkerült, csak még nem publikálták. A hölgy látja elkeseredésemet, szelíd mosollyal nyugtat és megígéri, hogy minden segítséget meg kapok tőle, még akkor is, ha nem kérem. A nyomaték kedvéért mindjárt szájon is csókol, el sem akar engedni. A biztatás megteszi hatását, mindkét tételről folyékonyan beszélni kezdek, miközben a terem legtávolabb eső része benépesül asztal mögött ülő emberekkel, akiknek az arcát képtelen vagyok kivenni és csak valami mormogás-félét hallok az irányukból, lehet, hogy nem is rólam beszélnek.
Miután végeztem a feleletekkel, az égszínkék szemű hölgy elégedetten bólint, bár megjegyzi, hogy a csókom lehetett volna jobb is, de még van egy mentő kérdés, amiért megkaphatom az ötöst. Öt perc gondolkodási idő után el kell sorolnom kedvenc kortárs költő-dalszerzőm, L.C. tíz legrosszabb dalát és meg is kell indokolnom választásomat. Ezen annyira felháborodom, hogy közlöm a hölggyel: csókolja őt meg az ugandai hegyi gorilla és otthagyom az egészet.
Már régen magam mögött hagytam az épületet, amikor eszembe jut: mihez kezdek most, hogyan kapok munkát, ha még egy érvényes érettségim sincsen?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
