6.
Írd ki hangosan a verset
hatalmazd fel szívedet
égesd fel a hidat
légy a mű maga
8.
balra kanyarodik a hegyi út
megállok egy két láb széles peremen
és lenézek
súlyos a motorkerékpár
indulni készülök, lehajtom a tükröt,
hogy lássam, sisaktalan hajam kócos-e
de le kell hajolnom az idôhöz, a koronához, mellyé homlokom vált a kerek visszapillantóban
(1983)
11.
Vissza a XX. századba
(még a bíbor argonfény elôtt)
amikor a sötét még izzott
s a parkokban álltak a konflisok
Stanley Kubrick még élt
e ragyogó idôben
mikor a Kultúra virágzott
és a madarak szabadon szálltak
New York utcáin
14.
Mondd, hogy a lélek olyan mint a tűz: a bennünk élő lét állandóan, elfoghatatlanul lebeg és pörög. Mondd, hogy az egymást követő impulzusok sebessége 6/másodperc. Jön egy énekes finom vibratóval. A dobbanások gyorsak és finomak, néha kimértek és mennyeiek. Egy hangfekvés percenkénti variációi.(Habozunk, mi, az igazság lovasai) Mondd, ha sebességük 20/másodperc lenne, vajon emlékeztetnének-e minket a belső lebegő Életerőre, amely felkavarva rohan lényegünk felé? Ez az együttlét.
(1984)
18.
egy gondolomcsont eltört
nálam maradt a kisebbik fele
a kedvesé a szélesebb
(egy madár szíve fölül?)
vágya beteljesül
26.
Végigmentem a hajón végétől végéig
néztem ahogyan szeli a hullámokat
és felismerem a szerelembôl
a részem
izgatott víz az áttetsző fodrok
jöttem hogy láthassam alant
a gyönyörű habot
s a kecses hajó úszik
tovább a márványban
növekedjen bennem szerelmem
49.
Az élet: köztes terek. Minden, ami áll, hamis. A látszatok közeledjenek a dolgokhoz, amelyekbôl kisugárzanak. Ezért habozom, hogy írjak Neked. Nevezz meg valamit és rögtön más lesz. Mit jelent kimondva egy fa? Mit mondhatsz kettônkrôl - hogy remegett a föld alattunk, amikor utoljára találkoztunk? És én még kitartóan várom, hogy megosszam veled az arcodra kiülő komoly nevetés csókját holnap és mindörökké.
55.
nem épp az ébredés miatt
rajzolódnak az árnyak
hogy távol tartsák a fényt
aludni kell még a hallgatag
nappal végére járva
ott a kabinablakon át
a sötétlő éj és én társak vagyunk
feketébe halványulva a tengeren
ébredezünk és létünk szinkronicitás
és még valami rólam: a ködtelen ég
túl késô már a megismeréshez
elzuhanni indigó álomban
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
