Micimackó, a világ leghíresebb medvebocsa, több generáció kedvence szerte a világon, írójának, Alan Alexander Milne családjának szomorúságot hozott.
Milne fia, Christopher Robin, sohasem bocsátotta meg apjának, hogy átváltoztatta őt a százholdas pagony történetének egyik szereplőjévé, akit magyarul – Karinthy Frigyes felülmúlhatatlan fordítása nyomán – Róbert Gidaként ismerünk.
Simon Curtis Goodbye Christopher című filmjének a közelmúltban volt a világpremierje. Az angol rendező az apa és fia közötti kapcsolatok romlását boncolgatja benne.
Kapcsolatuk kezdetben szeretetteljes, idillikus volt, amikor a család házat vásárolt Sussex grófságban, az ashdown-i erdő közelében. Milne minden este mesélt fiának olyan történeteket, amelyben a gyerek játékállatai – egy kenguru, egy szamár, egy tigris, egy malac és egy medvebocs – szerepeltek. Az erdei séták ihlették a százholdas pagonyt.
Micimackó első története 1925-ben jelent meg az Evening News-ban, majd 1926-ban már könyvalakban is napvilágot látott. Róbert Gida, aki egy fa tetején lakik, az állatok barátja, azok pedig hallgatnak rá, különösen Micimackó. (A „csekély értelmű medvebocsot”, vagyis a játékmackót egyébként a londoni állatkert Kanadából származó fekete medvéjéről, Winnie-ről nevezte el a kisfiú, így lett az eredetiben a neve Winnie-the-Pooh.)
Christophernek, amíg kicsi volt, nem okozott problémát Micimackó, sőt történetei enyhítették a feszült családi légkört, ami abból adódott, hogy Milne még az I. világháborúban megsebesült a Somme folyónál és sokkos állapotban tért haza, felesége pedig, mint kora számos előkelő asszonya, nem volt felkészülve az anyaságra.
A fiú csak felnőttként jött rá arra, hogy magánélete milyen mértékben vált nyilvánossá apjai könyveiben. Szégyenkezett emiatt és meggyűlölte apját. A.A. Milne is megkeseredett emberré vált, mert a Micimackó beskatulyázta őt és háttérbe szorította többi művét. Walt Disney élete utolsó műveként alkotta meg Micimackó rajzfilmes alakját, amellyel cége a mai napig évi egymilliárd dollárt keres. Christopher Robin Milne 1996-ban halt meg keserű szívvel, 40 évvel apja után, aki nem hagyta őt felnőni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Alick 2017.11.11. 18:20:47
:)
inkvisitor 2017.11.12. 08:19:07
s 2017.11.12. 08:23:07
Before · http://azbeszt.blog.hu 2017.11.12. 08:23:11
Inimma 2017.11.12. 08:23:24
közép dunántúli régió 2017.11.12. 08:23:27
Jakab.gipsz 2017.11.12. 08:23:33
Hakuho 2017.11.12. 08:23:35
Tenkes Kapitánya 2017.11.12. 18:54:12
Idősebb Milnét valóban bántotta, hogy a Micimackó mellett a többi művét alig olvasták. Dehát ha azok nem voltak érdekesek, akkor így járt. Azonkívül a háború miatt megőrűlt az öreg.
A fiatalabb Milne ezzel szemben normálisabb volt. Bár kamaszként zavarta, hogy állandóan Micimackóról kérdezték, felnőttként már nem.
Íme, egy leírás erről: Yes, I knew Christopher Robin, the real Christopher Robin, the most famous small boy in literature. We first met about 18 years ago when I was writing a musical play about his father, AA Milne. I made the pilgrimage to Dartmouth in Devon where Christopher, then about 60, and his wife, Lesley, owned and ran a bookshop and cared for their severely disabled, grown-up daughter, Clare.
Christopher – slim, a little bent, owlish glasses, tweed jacket – was not at all as I had expected. I had been told I would find him painfully shy, distant, introspective, diffident about his parents, reluctant to talk about Pooh. He surprised me at once. He was consciously charming, courteous, kindly, gentle but forthcoming, amusing, amused. He said: "Of course we must talk about Pooh." He had a mischievous twinkle. "It's been something of a love-hate relationship down the years, but it's all right now."
