Elviszem legújabb novella-füzéremet egy kiadóhoz. Egy morózus szerkesztő lapozgatja a könyvet és minden írásnál megjegyzi, hogy ezt vagy azt a sztorit már megírta valaki, és idézi is, hogy honnan vettem. Én viszont azzal válaszolok neki, hogy már régóta tudjuk: a világon összesen hat történet létezik, erre épül fel a világirodalom.
Egy óriási templomba lépek be, ahol a padsorok mellett egy fehér ruhás kórus énekel. Az előénekes nem más, mint megrögzött ateista kisebbik fiam, aki más fontos feladatot is kapott: egy csapat kisgyereket oktat, akiknek meg kell rajzolniuk, vagy ki kell hímezniük az „Adok-kapok város” mesebeli kapuit. Közben elkezdődik a mise is, ahol a pap a szentbeszédet az „engedjétek hozzám a kisdedeket” krisztusi mondásra akarja felépíteni. Nem sokat szólhat, mert egy asszony felpattan a helyéről és éktelen erővel nekitámad: „Erre bezzeg van eszetek, rohadékok!” Pillanatok alatt elszabadul a pokol, az emberek őrjöngenek, a papnak menekülnie kell, nehogy meglincseljék. Közben Fiam angyali szelídséggel irányítja tovább a kórust és a rajzoló-hímező gyerekeket, mintha mi sem történt volna.
Meghívnak egy pszichológus-konferenciára, ahol a hatalom lelki hatásai, tünetei, jellemformálása a fő téma. Nekem kell a vitaindító előadást tartanom, mint szakértőnek. A hozzászólásokból hamar kiderül, hogy valamennyi résztvevő vagy hatalommániás és már él és vissza is él vele, vagy pedig olyan, akinek nincs más vágya, mint hatalmat szerezni. Én próbálom mindegyiket leleplezni, szembesíteni őket önmagukkal, de leperegnek róluk szavaim. Az egyik gúnyosan megjegyzi, hogy kíváncsi lenne, mi lenne, ha szemtől szembe kellene megküzdenem Hitlerrel. „Jöjjön csak ide, de csak egyedül, majd meglátjuk, mire megyünk mi ketten” – felelem, és magam is meglepődöm a feleletemtől. De már nincs visszatáncolás. Megjelenik maga Hitler, bokszoló-szerelésben és egymásnak esünk. Néhány perc alatt elintézem néhány balhoroggal, elvégre balkezes vagyok, a végén behúzódik egy sarokba a fejét védve, úgy könyörög az életéért…
Benéztem a tükörbe és azt láttam, hogy kihullott az összes hajam. Majd ráálltam a mérlegre és kiderült, hogy egy hét alatt nyolc kilót fogytam. Valaki szólt, hogy 24 órám van hátra. De mire elkezdtem volna azon gondolkodni, hogy rengeteg tennivalómat hogyan végzem el rövid idő alatt, felébredtem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.