A Le Figaro hívta fel a figyelmet a vitára, amelyet a jezsuiták generálisának kijelentései váltottak ki. A Jézus-társaság élén álló Arturo Soza az El Mundónak adott interjúban azt mondta, hogy a Sátánt úgy kell tekinteni, mint a rossz szimbólumát, egyfajta metaforáját, amely benne van minden emberben, és nem úgy, mint egy teremtményt.

A Le Nouvel Observateur eljátszik a kijelentéssel kapcsolatban, hogy ez milyen gondolatokat vethet fel: ha a Sátán nem létezik, akkor az ember maga dönti el szabadon, hogy tesz-e rosszat. De vajon Isten miért rakott rá ekkora terhet? Ha viszont létezik, mint teremtmény, akkor ő követi el a rosszat és a felelősség elhárul az emberről.

Majd megállapítja, hogy a világ minden vallásában vannak démonok, rossz szellemek, miért éppen a keresztény vallás lenne tőle mentes? Viszont a keresztény vallás tanainak ellentmondónak tartja, hogy a mindenható Isten mellett hatalomhoz juthatott a Gonosz is, ismét dualizmus alakulhatott ki, amely elv benne van egyes keleti vallásokban, mint a manicheizmusban, a kultusz, amelyet a perzsa próféta, Mani terjesztett el a 3. században, viszont a keresztény vallás ezt a dualizmust elveti.

A Nouvelobs, miután felszínesen érintett néhány kronológiai problémát, az Ördög különböző elnevezéseit magyarázza.

Megtudjuk, hogy a görög „diabolos” szó megosztót jelent, a Lucifer eredete már ismertebb: latinul Fényhozót jelent. A Sátán viszont a héberből jön, és eredeti értelme: „vádló”. A Belzebub a főníciaiaknál a repülő istent jelentette, a „legyek urát”.

Az ördög megtestesítőjének szerepét a történelem során többekre ráosztották, Attilától Sztálinig, Hitlertől Mao Ce-tungig, mostanában Bassár el-Aszadot tüntetik ki. Jól ismerjük azokat az okkult nézeteket, amelyek szerint időről időre megjelenik a földön a Nagy Fenevad, akinek száma 666. (Érdekes módon, a jelölteknél valahogy mindig kijön ez az összeg). A 20. század leghíresebb mágusa Aleister Crowley maga is kacérkodott e szereppel, el is nevezték őt a „világ leggonoszabb emberének”, holott a fentebb említettekhez képest ő „kispályás” volt.  Sokkal egyszerűbb volt az ördög szolgálóinak beazonosítása. A középkortól egészen a 18. századig égtek a boszorkányok a máglyán, évszázadokon keresztül, paranoiás légkörben folyt a szerencsétlen nők üldözése, akikből embertelen kínzásokkal kényszerítették ki a legkülönbözőbb bűnöket. A boszorkányüldözésben a katolikus és a protestáns egyházak nagyon is hasonló nézeteket vallottak.

Milyen módszerek alkalmazását tudták be az ördögnek? Természetesen mindenekelőtt a megkísértést. Magát Jézust is megkísértette, amikor 40 napig böjtölt a sivatagban és a szentekkel is próbálkozott. A kísértések között kiemelkedő szerepet játszanak a testi vágyak, mindenekelőtt a szexualitás. A másik módszer a kiválasztott birtokba vétele, „megszállása”. Az ördög kiűzésére a legkülönbözőbb technikákat alkalmazták, és alkalmazzák ma is arra illetékes személyek – gyakrabban, mint azt gondolnánk. Ugyanakkor egyfajta megelőző ördögűzésnek tekinthető az újszülött megkeresztelése, amelynek egyik funkciója a gyermek megvédése a Sátántól.

És akkor még nem szóltunk azokról, akik „szerződést kötöttek az ördöggel”. Ebben a témában bőségesen találunk irodalmi feldolgozásokat a korai Faust-legendától Bulgakov Mester és Margaritájáig. (A Rolling Stones Sympathy For The Devil-jének szövegét Mick Jagger éppen ez utóbbi könyvélménye hatására írta). De számos zenész is „belekeveredett” e kétes hírnévbe, Niccoló Paganinitól Robert Johnsonon át Jimmy Page-ig. Holott valószínűleg csak rendkívüli tehetségüket irigyelték meg. Ez az elmebaj ma is tart. Az interneten olvashatunk hosszú listákat azokról, akik „lepaktáltak az ördöggel”, és olyan egymástól élesen különböző művészeket találunk köztük, mint Madonna, Prince, Bono, Angelina Jolie vagy Kevin Costner, de szerepelnek a lajstromban a Beatles, a Stones, a Led Zeppelin tagjai, Bob Dylan és Freddie Mercury is.

A jezsuita generális szavai valószínűleg még további hullámokat fognak verni, mert az ördög léte túlságosan beleivódott a keresztény hagyományba és eddig egyetlen pápa sem tagadta létezését – szögezte le végezetül a Nouvelobs.