blues-testű asszony
füsttől fülledten bámul
július éje
hullámod dombján
lágyulnak a szögletes
tizenkettesek
telő hold pillant
míg felkúszol a herfli
hangoszlopára
porszem sem marad
az ördög keresztútján
tűztalpad alatt
érzék-parazsak
csípős hat húr ízeit
két marokkal szedd
hűtse bőrödet
fájó elillanásig
egy bús borzongás
hogy messze űzzön
szorító szellemeket
áradó szíved
s ha indulni kell
szégyentelen egeket
rázok fel veled
(2017. július 9.)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.