GNL911

1.

A Szüleim háza előtti teret, amely eddig kutyasétatér és biciklipálya volt, ahol annak idején gyerekeim is sokat kerekeztek, egyik napról a másikra teljesen felásták, és különböző méretű medencéket építettek. Még csak félig készültek el, még csak félig engedték őket tele vízzel, de máris úsznak és lubickolnak bennük, pedig még az aljukat sem betonozták ki. Akad egy olyan medence is, amelynek belsejét iszap borítja, de néhány egészen kicsi gyerek ott dagonyázik, teljesen elmerülve. Megrémülök, hogy belefulladnak, de csak nevet rajtam mindenki, a gyerek nem hülye, mondják, tudja, hogy mibe mászik bele. Közben megérkezik egy társaság, aki focizni szeretne, de rájönnek, hogy számukra örökre vége itt a grundnak.

2.

Rámküldenek valami titkos szolgálatot, aminek állítólag én is tagja vagyok már régóta, és teljesítettem minden küldetésemet, anélkül, hogy erről bármikor tudomást szereztem volna. Most azonban a rivális titkos szolgálat karaktergyilkosságra készül ellenem, mert azt állítják, hogy rám küldtek egy provokátornőt, akinek az volt a célja, hogy megerőszakoljam őt, és ezzel örökre tönkretegyenek. Erre az esetre sem emlékszem, ezért az immár beazonosítható főnökeimtől engedélyt kérek, hogy felkutathassam a nőt. Sikerül is megtalálnom egy látszólag teljesen jelentéktelen, szemüveges, vékony nőt, aki megerősíti, hogy mindent megtörtént, amivel vádolnak, de elhiszi, hogy nem emlékszem rá, mert a bennem lévő rossz énem vezérelt, amelyet mindig is igyekeztem elfojtani magamban. Őt azonban ez az egész nem érintette rosszul, mert rendkívül megnyerő férfinak tart, és akár kezdhetnénk előlről is az egészet, ugyanúgy, ahogy megtörtént. Én viszont ettől totálisan lebénulok: vajon mi mindent követhettem el már életemben rosszabbik énem parancsára?

3.

Régi lágymányosi lakásunkban vagyunk, az ötödik emeleten és egyszer csak azt vesszük észre, hogy az erkélyről folyik be a víz. Kirohanunk Apámmal és látjuk, hogy a szomszéd erkélyről valaki egy slagot vezetett át hozzánk, amelyből nagy sugárban jön a víz. Sikerül azonban az öntözőcsövet megfordítani, és a szomszédot elárasztani. Nagy darab, vérben forgó szemű fickó rohan ki az erkélyre: „Gyere le a teraszra, te nyomorult!” – üvölti, egy nagy görbe botot forgatva a kezében. Gondolkodás nélkül lerohanok a ház előtti teraszra, amely egy kisvendéglő kerthelyisége, ahonnan minden este száll fel hozzánk az ételszag, de most éppen üres, mert még nincsen nyári szezon. Közben felkapok a halomba rakott székek közül egyet, letöröm az egyik lábát és azzal várom ellenfelemet. A férfi egyre dühödtebb, hadonászik a görbe botjával, én azonban kivédem az ütéseit, sőt, időnként én sózok rá egyet-egyet a széklábbal, egészen addig, amíg váratlanul össze nem esik. pedig nem is ütöttem nagyot, és nem is kényes helyekre. Már pedig a nagydarab nem mozdul, szeme fennakadt, pulzusa nincsen…

4.

Egy luxusszállodában kapok egy szobát, jó magasan, mivel az emeletek száma nincsen kiírva, és a lift sem jelzi, csak saccolni tudom,  hogy körülbelül a 10. emelet lehet. Alattam terül el egy gyönyörű úszómedence, amelyet azonban csak úgy lehet megközelíteni, hogy onnan a magasból fejest ugrom bele. Bár nagyon jól úszom, még soha nem ugrottam fejest, egy kiskori balesetből származó enyhe egyensúly-zavarom miatt. Most mégis erre kényszerülök, mert szeretnék nagyon úszni egyet. Zuhanok lefelé, becsobbanok a  hús vízbe a vártnál kisebb becsapódással, lábam talajt, pontosabban iszapot ér. És ahogyan felevickélek a felszínre, az egész víz kezd puha masszává válni.

5.

Egy triót alakítok két billentyűssel, én basszusozom és énekelek. Mindenféle rock-klasszikusokat játszunk, így kerül sor a Kinks You Really Got Me-jára. Az egyik billentyűs árgus szemekkel figyeli énekelmet és rögtön kiszúrja, hogy nem tudom a szöveget, csak halandzsázom. Ezzel megzavar, és hamis lesz az énekem. Szünetet kérek, és nekiállok az interneten megkeresni a szöveget, de sehol nem találom. Végre kapok egy linket, ott azonban azt írják ki, hogy zsírkrétával kell a képernyőre írni a nevemet, hogy beléphessek. A többiek visszajönnek, bele kell kezdenem a dalba, de hirtelen a szobán egy hangos jajkiáltás fut végig átlósan, a jobb alsó sarokból a bal felsőig és a próba félbeszakad.

6.

Egy dombon lévő házból megyek le a városközpontba, ahol egy úton túl egy járdányi szélességű falon kell átmenni a másik kerületbe. Amikor azonban a fal két oldalán megpillantom a száz méteres mélységet, gyökeret ver a lábam, képtelen vagyok elindulni, de a biztonságos talajra visszalépni is.

7.

Ki akarom szellőztetni a nappalinkban új, piros-fekete kanapénk nagypárnáit. Ahogyan leszedem őket, látom, hogy az egyiknek a szövetét valaki össze-vissza szabdalta. Amikor hozzányúlok a következő párnához, nagy csörömpölést hallok, mint amikor leesik egy nagy üveg vagy egy tükör. Nem tudom, honnan, de pillanatok alatt minden tele lesz üvegcserepekkel és szilánkokkal. Nem találom a seprüt, kézzel próbálom összeszedni az üvegdarabokat, de egyre több lesz belük, szinte már az egész szobát elborítják. Belép anyám, kérdezem tőle, nem látta-e a seprüt, de ő erőnek erejével próbál engem rábeszélni, hogy jól van, ahogy van, maradjanak csak szanaszét a cserepek, majd mindenki kikerüli őket, ha akarja.