A bűnügyek természettől fogva érdeklik az embereket. Sok egyéb mellett ezt mutatja az 1928 és 1940 között megjelent Détective című francia magazin is, amelynek hasábjain kellően kiszínezve helyet kapott a kor minden bűnténye. A lapból ízelítőt kap, aki megtekinti a párizsi Bibliothéque de Littératures Policiéres kiállítását.
Henri La Barthe krimiíró, a filmen is híressé vált Pépé Le Moko (magyarul az Alvilág királya) szerzője, egy napon azzal kereste fel a neves Gallimard kiadót, hogy érdemes lenne megjelentetni egy csak bűnügyekkel foglalkozó magazint. A kiadó szintén megérezte benne a lehetőséget és azon nyomban magáévá tette az ötletet. Jó érzékkel a Kessel fivéreket, Josephet és Georges-ot bízta meg a lap irányításával és neves újságírókat szerződtetett munkatársnak. (Joseph Kessel olyan híres regényeket írt, mint A nap szépe, vagy az Árnyékhadsereg), Nem véletlen az ötletadó személye és legismertebb műve: a Pépé Le Moko a francia "film noir" egyik első alapműve lett. A műfaj olyan kitűnő színészek hírnevét gazdagította, mint Jean Gabin, Louis Jouvet, Pierre Brasseur, Michel Simon vagy az akkor már Franciaországban élő Erich von Stroheim.
1928 novemberében jelent meg a 16 oldalas első száma a Détective-nek és már indulásakor 250 ezer példányt adtak el belőle. Ez a szám néhány hónap alatt megduplázódott. Gaston Gallimard is elismerte, hogy az volt élete legnagyobb üzleti sikere. A lapba rendszeresen írt Georges Siménon, Maigret felügyelő alakjának megteremtője (az első Maigret-regény 1931-ben jelent meg, filmen pedig egy évvel később láthatták Pierre Renoir megszemélyesítésében), Joseph Kessel, Germaine Krull, vagy Pierre Mac Orlan, akinek leghíresebb művét, a Ködös utakat (Quai des brumes), szintén a mozi tette maradandóvá Jean Gabinnel, Michéle Morgannal és Pierre Brasseurrel a főszerepben. A Détective a maga nemében magas színvonalat képviselt, nem véletlen, hogy olyan értelmiségiek is rajongtak érte, mint Simone de Beauvoir, vagy André Breton, a szürrealista mozgalom vezére. Igaz, volt ellenvélemény is: például Louis Aragon „zsarudicsőítést” látott benne.
A lap munkatársai rendszeresen beszemtelenkedtek a Quai des Orfévres-re, a párizsi bűnügyi rendőrség székhelyére, rendszeres vendégek voltak a kocsmákban, mindenféle sötét lebujokban, kapcsolatban álltak az alvilággal, informátoraik voltak börtönből szabadult bűnözők – ilyen híres egyén volt Eugéne Dieudonné, aki az 1910-es évek rettegett bankrabló Bonnot-bandának volt egykor a tagja - és természetesen ott lábatlankodtak a „tetthelyeken” is.
A fotókkal illusztrált, izgalmas részletekkel bővelkedő cikkekkel teli lapban minden a bűnről szólt, még a keresztrejtvény is ebben a témában maradt, amelyet egy colt formájára alakítottak ki. Nemcsak a kor híres francia bűnügyeire mozdultak rá – közöltek például részleteket a szülőgyilkossággal vádolt Violette Noziéres titkos naplójából, beszámoltak a gazdáikat megölő Papin-nővérek, vagy rablógyilkos Eugéne Weidmann peréről (ez utóbbi volt az utolsó halálraítélt, akit nyilvánosan végeztek ki Franciaországban, 1937) – de írtak a chicagói a szingapúri alvilágról, sőt, elegáns szalonok és kolostorok rejtélyes ügyeiről is. Még olyan titkokat is megtudhattak az olvasók, hogy hogyan öltöznek a gyilkosok…
Az igazságszolgáltatási szervek már nem voltak oda a lapért. Egyenesen azt gondolták, hogy az emberek bűnös ösztöneit hozzák felszínre. Egy ügyvéd egyenesen „gyilkossággyárnak” nevezte.
A Détective sikere csúcsán szűnt meg. 1940. júniusában a náci megszállók tartottak razziát a szerkesztőségben, zsidó újságírókat kerestek. Elkobozták a lap archívumának jelentős részét, amelyből sok minden soha nem került el. A II. világháború után a lap újjáindult Le nouveau détective néven, de régi fényét már nem tudta visszanyerni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.