GNL911

Azokban a hetekben G. egyedül volt, párja, akiről már nem is tudta, hogy párja-e még egyáltalán, éppen, sokadszor otthagyta őt. Hogy éppen ki volt ebben a hibás, már nem érdekelte, belefáradt abba, hogy lelkifurdalása legyen. Estéit gyakran töltötte a kocsmában, ami után néhány órát rendszerint félájultan aludt, aztán felriadt és reggelig nem jött álom a szemére.

Akkoriban még lakása mindhárom szobájában volt egy-egy telefonkészülék. Mobillal még csak a fontos emberek és az újbunkók rendelkeztek. Igazából semmi szükség nem volt három készülékre, de az egyik haverjuk egy telefonos cégnél dolgozott, és tőle kaptak egy hagyományos fekete tárcsásat, egy üzenetrögzítőst és egy modern vonalú nyomógombost. Ez utóbbi hosszú zsinórja a fürdőszobáig is elért – ennek a történetben még jelentősége lesz.

Egyik éjszaka, talán úgy két óra körül lehetett, amikor G.-t telefoncsörgés zavarta fel komatikus állapotából. Először azt hitte, hogy csak álmodik, mert a csengetés abbamaradt, de hamarosan újra megszólalt a feje mellett az a bizonyos hagyományos, fekete tárcsás.

El sem tudta képzelni, ki hívja őt ilyenkor. Beleszólt félálomban és egy teljesen ismeretlen női hang válaszolt. M.-ként mutatkozott be és már indult is a szóáradata, amiből G. semmit nem értett. Először arra gondolt, hogy talán az ivóban megadta valakinek a telefonszámát, csak elfelejtette, hiszen előfordult vele egyszer, hogy azt mondta egy nőnek: bármikor felmehet hozzá és a hölgy egyszercsak megjelent az éjszaka kellős közepén. De a szövegből szép lassan kiderült számára, hogy nem ismeri a nőt.

Amikor M. végre levegőt vett, G. elnézést kért, bevallotta: fogalma sincs, kivel beszél.

-Te nem ….vagy? – kérdezte a nő megrökönyödve.

-Nem, hát mondtam, hogy én G. vagyok – felelte a férfi némi bosszúsággal. Ebből már nem lesz ma alvás.

-Nem baj, legalább szert tettem egy új barátra – vágta rá a nő, és már diktálta is a telefonszámát. Előre bocsátotta, hogy 32 éves, férje és gyereke van, de szerencsére elég nagy a házuk, és bármikor el tud vonulni egy biztonságos helyre, ahol senki nem hallja, hogy beszélnek. – Akkor holnap – búcsúzott és letette.

No, ennek sincs ki a négy kereke – gondolta G., de azért felírta M. telefonszámát, mit veszíthet vele. De ő sem hitte volna, hogy még beszélnek, bár határozottan tetszett a nő telt hangja. 

G.következő napja sem alakult másképpen: munka, kocsma, magányos este. De nem ivott olyan sokat, hogy nem mert volna befeküdni egy kád nem túl forró vízbe. És biztos, ami biztos, odavette maga mellé a telefont. Hátha megcsörgeti őt valaki. Valaki vagyis M.

Eltelt vagy félóra, a víz kezdett kihűlni. De M. nem jelentkezett. – Hát ennyi volt – sóhajtott fel G., kiszállt a kádból és ledobta magát a rozzant rugóktól hepehupás ágyra. Nem tudta, mennyit aludhatott, amikor érezte, hogy meg fog szólalni a telefon, és inkább felébredt, hogy ne a hirtelen csörgés riassza.

-Bocs, hogy csak most hívlak, Édes, most hágott a buli a tetőfokára, és így el tudtam szökni hozzád – búgta bele M. a kagylóba. Mi a rosseb, már Édes? Piás ez a nő, vagy lehet, hogy tényleg kottyant egy kissé? Kell ez nekem? – futott át G. agyán, de aztán megadta magát M. újabb szómenésének. Megtudta róla, hogy férje valami nagy-nagy vállalkozó, de ritkán van otthon, és bármit megtehetne, mert az üzlet miatt soha nem figyel rá, most is mindenféle unalmas pénzemberekkel van teli a házuk, nyilván ő nem is hiányzik senkinek, és amikor összeházasodtak, nem ezt várta. Komoly, értelmiségi körben nőtt fel, apja egy megbecsült író-szociográfus volt – G.-nek ez a háromnevű írástudó volt az első kézzel fogható vonatkozási pont, el is dicsekedett azzal, hogy a 70-es években a papa több könyvét is olvasta, valamelyikből még idézni is tudott M. nagy örömére – és most legfeljebb annyi jut neki, hogy a kisfiának a Harry Pottert olvassa. G. egy félmondattal közbevette, hogy még soha nem hallott erről a könyvről, de M.-ig ez vélhetően nem jutott el, mert úgy mesélte a történetet, mintha G. kívülről ismerné az összes szereplőt. A férfi egy idő után már kezdte nagyon unni a nő fecsegését, már-már belealudt se vége-se hossza mondataiba, amikor M. közölte vele, hogy most iszik valamit és koccintsanak. G.-nek ritkán volt otthon itala, nem szeretett magában inni, ezért azt javasolta, hogy lemegy a kocsmába és onnan visszahívja őt. – Azt most nem lehet – válaszolta sebesen M. – akkor csak tegyünk úgy, mintha koccintanánk. Lehetett valóban hallani, hogy a nő tölt magának és kortyol, majd belesóhajtott egy buját a kagylóba. – Jóéjt, Édes, boldog vagyok, hogy megtaláltalak – búcsúzott.

G.ezekben a hónapokban nemigen gondolkodott azon, hogy van-e értelme bármilyen kapcsolat-kiépítésnek, vagy nincsen. Azon sem gondolkodott, hogy M. a téves kapcsolás után miért gondolja úgy, hogy kialakulhat közöttük valami? Eddig kétszer volt dolga férjes asszonnyal, az egyiknél hatalmas konspirációs hálót építettek ki barátok és barátnők segítségével és fél évig tartott, a másiknak viszont brutálisan hamar vége lett. Egy nagyvállalkozóval nem biztos, hogy okos dolog ujjat húzni, még akkor sem, ha elhanyagolja a feleségét. G. azonban nem töprengett ezen sokat, úgy döntött, hogy hagyja a dolgokat menni a maguk útján.

A következő éjszakák szinte mindig kettétörtek, mert M. rendszerint 1 és 2 óra között telefonált, és a beszélgetések, amelyekből G.-nek csupán M. érzéki hangja maradt meg, legalább egy óra hosszat tartottak. Aztán egyszercsak M. napokra eltűnt. G. próbálta összerakni a beszélgetéseikből a nő és körülményeinek mozaikját, és arra következtetett, hogy 1. M. lebukott, 2. csak szórakozott vele és már nem találta érdekesnek, 3. úgy érezte, kezd veszélyes lenni a játék. A negyedik napon G. kivételesen egyenesen hazament, megpróbálta őt felhívni, de egy géphang közölte, hogy „ezen a számon előfizető nem kapcsolható”. 

G.egy rövidet káromkodott, és lement a kocsmába, ahol a haverok már várták egy kis nosztalgia-örömzenélésre. El is játszogattak éjfélig, addigra azonban a gitáros kiütötte magát, és vége lett a dalnak. G. hazaindult.

Éppen csak benyitott lakásába, amikor megcsörrent a telefon. M. volt az. Kicsit rekedtebb volt a hangja a szokottnál. – Szia, Édes, ne haragudj, hogy így eltűntem. Nagyon rohadt napjaim voltak. Majd elmondom. Most megyek fürdeni. Nem jössz Te is fürdeni?

-Mehetek én is – felelte G., és megállapodtak, hogy néhány perc múlva a fürdőkádban folytatják a beszélgetést.

G.éppen csak elterült, amikor M. már hívta is. Szokása szerint dőlt belőle a szó, csak éppen arról nem beszélt, hogy miért voltak rohadt napjai. A házukról beszélt, amely a Rózsadombon van, meg is mondta a pontos címet, és amely tele van titkos zúgokkal, amiket a férje sem ismer, mert ez a ház az ő családjáé volt, persze rögtön következett a teljes családfa feltárása G. előtt. Aztán váratlanul a nő hangot  váltott:

-Szeretnélek látni most. Mert már tudom, hogy ki vagy. Olvastam rólad, tőled. Hogy nézel ki? – kérdezte M. G. adott magáról egy összecsapott személyleírást. – Nem ilyennek képzeltelek el, de nem baj. Legalább igazi meglepetés lesz, amikor találkozunk. – És Te milyen vagy? Mit láthatnék most? – kérdezett vissza G. – 183 centi magas vagyok, nagyon hosszú lábam van, ha teljesen kinyújtózom, nem is férek el a kádban, rövid hajam van, vékony vagyok, de erős  – felelte M, majd részletesen lefestette egész testét a kicsi, feszes melleitől a vörös háromszögén át egészen a keskeny lábfejéig, amit most éppen kirak a kád szélére, hogy kényelmesebben feküdjön a vízben. G.-nek nem ez a nőtípus volt a zsánere, ráadásul nála magasabb, igaz, ez a telefonban nem látszik, sőt, ágyban is kiküszöbölhető. Viszont a telefonszex sem volt soha az ő műfaja. Ideje lenne a tettek mezejére lépni – gondolta, miközben M. éppen arról beszélt, hogy már egy hete nem látja a férjét, pedig nem utazott el, de soha nincs otthon, vagy ha mégis, akkor sem lehet hozzászólni. – Mi lenne, ha eljönnél hozzám? – vett egy nagy levegőt G. – Holnap este 9-kor! – vágta rá azonnal M., és G. már a vacsoramenűről faggatta újdonsűlt barátnőjét. Fokhagymás pulykacombban állapodtak meg, amihez M. ígért valami hevítő hatású vörösbort. G. gyorsan elmondta, hogyan lehet hozzá eljutni, megígérte, hogy lemegy elé a buszmegállóba, hogy ne tévedjen el, mindketten leírták várható öltözéküket is.

G.másnap nem kocsmázott, a konyhában sürgölődött, római tálban sütötte a pulykát, isteni omlós, mégis ropogós lett. Megterített, gyorsan felöltötte legjobb ingét, farmerét, még meg is fésülködött egy kicsit, pedig gyerekkora óta utált és indult a buszmegállóba.

Pontban 9-kor megérkezett egy busz, de nem szállt róla senki olyan, aki megfelelt volna az előző esti személyleírásnak. G. várt, mert megszokta, hogy a nők ritkán pontosak. De megérkezett a következő járat is, amire M. átszállhatott volna, de azon sem volt potenciális randizó. G. nem adta fel, talán egy órát is várhatott, fázott is, hiszen nem úgy öltözött, hogy ott fog ácsorogni. Hátha eltévedt, hátha későn indult. Aztán a hatodik busz után úgy döntött, hogy nem vár tovább.

Hazament sülthús-illatú otthonába, hívta a korábban megadott telefonszámot, de megint csak azt a választ kapta, hogy „ezen a számon előfizető nem kapcsolható”. Leült hát az asztalhoz és egyedül fogott neki a fokhagymás pulykacombnak. Őt magát is meglepte, hogy mennyire ízlik neki. Lefekvés előtt tett még egy kísérletet a telefonnal, de ezúttal sem járt sikerrel.

Másnap is hiába várta M. jelentkezését, harmadnap is. Közeledett M. névnapja, úgy gondolta, meglepi valamivel. Egyik éjjel M. beszélt egy könyvről, amit nagyon szeretne elolvasni, de nincsen meg neki. G.-nek megvolt, dedikálta neki és elküldte postán a megadott címre. Gondolkozott, hogy mellékeljen-e egy szemrehányó levelet hozzá, de végül úgy döntött, hogy nem bántja a nőt, hátha tényleg történt valami.

Válasz ekkor sem érkezett. Két hét múlva visszajött a boríték, „címzett ismeretlen” postai jegyzéssel.

G.már abban is elkezdett kételkedni, hogy M. egyáltalán létezik-e. De hát annyira nincs leépülve, még a sok kocsmázás ellenére sem, hogy kitaláljon magának egy nőt, és az is biztos, hogy nem csak álmodta ezeket az éjszakai beszélgetéseket.

M.azonban nem jelentkezett és G. lassan el is felejtette őt. Élte tovább a maga zűrzavaros életét, távozófélben lévő párja egyszer-kétszer még ott aludt nála, de aztán újra lelépett, de már nem csinált ügyet belőle, tudta, hogy csak az időt húzzák.

Egyik este éppen nem volt kedve lemenni a kocsmába, egyik sokszor látott, kedvenc filmje ment a tv-ben, amikor megcsörrent a telefon. Ismeretlen férfihang szólt bele. – Jó estét. M. férje vagyok. Nincs véletlenül Önnél?

-Nem, nincsen – felelte önkéntelenül G. – honnan tudja a számomat, és honnan tudja, hogy ki vagyok?

-Fogalmam sincs róla, uram, hogy Ön kicsoda, nem is érdekel – felelte a férfi – csak M. egy hete eltűnt, és próbálok a nyomára bukkanni. Megtaláltam a noteszában ezt a telefonszámot, gondoltam felhívom, hátha…ugye ismeri őt?

-Ismerem…nem tudom – dadogta G. – soha nem találkoztunk. Egyszer véletlenül felhívott, téves kapcsolás volt, aztán beszélgettünk néhányszor.

-Nem is volt soha magánál?

-Nem…de egyszer úgy volt, hogy eljön, aztán….

A másik férfi elhallgatott egy pillanatra. – Akkor ez biztosan ő…ez a mániája. Fejből kitalál telefonszámokat, aztán aki felveszi, azzal elkezd flörtölni. Amikor meg eljutnak oda, hogy találkoznak, eltűnik és nem jelentkezik többé…már sokszor megcsinálta, de még sosem volt, hogy tényleg elment volna. Ezért is zavartam Önt.

G.nagyon kellemetlenül érezte magát. Nem félt férfitársától, inkább szánalmat érzett iránta. Már a nyelvén volt, hogy többet kellett volna törődnie az asszonnyal, de visszaszívta, mi köze hozzá? Aztán rá akart kérdezni, hogy ugye hamis címet és telefonszámot adott meg neki, de rájött, hogy felesleges a kérdés, hiszen úgyis tudja. De legalább a név stimmel. A keresztnév mindenképpen.

-Azért ha mégis jelentkezne, okvetlenül szólok Önnek – nyögte ki végül.

-Persze, írja fel a telefonszámomat, Uram, és azonnal értesítsen. És amíg odaérek, kérem, alaposan fenekelje el. Nekem úgysincs erőm hozzá…

Ebben maradtak. G. némileg megnyugodott, lefeküdni készült. Aztán eszébe jutott, hogy megkérdezi a férjtől: valójában hogy néz ki M., mert ezek után már abban sem bízott, hogy tényleg olyan, ahogyan lefestette magát.

Tárcsázta a megadott számot.

Egy géphang felelt: „Ezen a számon előfizető nem kapcsolható”.