GNL911

1.

Gyerekkorom második házában vagyok. A lift előtt, egy tolókocsiban ül néhány hónapja meghalt Barátnőm, kitelt arccal, csillogó szemekkel, határozottan a gyógyulás útjára lépve. Egy szép, törékeny alkatú zsidó asszonnyal beszélget, akiben, bár nem hasonlít az emlékeimben élő öreg nénire, legkedvesebb szomszédunkra ismerek, aki megjárta Auschwitzot, majd 25 évvel később egész családját eltemette. Most ő vette gondozásba Barátnőmet, nagyon örül nekem, hogy újra lát és hogy számíthat rám. „Te voltál az egyetlen, aki hittél abban, hogy nem halok meg” – mondja a Lány, megölel és ebben az ölelésben nyoma sincs az elmúlás előszelének.

2.

Vízipipázom egy tömött autóbuszon, amely Rómából, a Szent Péter térről egyenesen Budapestre vezet. Houdini dédunokája egy hajszálvékony dróton készül átkelni a Dunán 10 méterrel a Margit-híd felett, de emelve a produkció veszélyességi fokozatát, nem kér forgalomkorlátozást. Sőt, annak örülne igazán, ha minél nagyobb lenne a zaj. Ezen felbátorodva összegyűlik néhány csöves, akik a forgatagban híres rhythm-and-blues-okat adnak elő. Én is beszállok közéjük, és megtanítom nekik Nino Ferrer nonszensz dalát, a Le Téléphon-t, mire a csövesek mind felveszik a néhai olasz-francia énekes szakadt markáns arcvonásait, pedig nem is tudják, hogy volt idő, amikor Nino maga is csövezett és egy sátorban élt.

3.

Gyermekeim egykori márványbőrű bébiszittere, R. egy nagy szabadtéri esernyős rendezvényre hív. A helyszín a Fő tér, az Esernyős Lányok  szoborcsoportja melletti placc, ahol azonban, várakozásommal ellentétben, nem koncert lesz, hanem egy ökumenikus istentisztelet, amelyre R. elhívta mindazokat az embereket, akikkel állítólag valamikor jót tettem. A dolog megrémiszt, hiszen ilyen hálaadó misét akkor szoktak celebrálni, amikor valaki már nem él, de még ennél is ijesztőbb számomra, hogy az esernyő alatt szorongó meghívottak között egyikre sem emlékszem, még az arcokra és a nevekre sem, nemhogy a velük kapcsolatos jócselekedetekre.

4.

Rám akaszkodik egy különös, hosszú fekete kabátos lány, hogy vegyek neki egy órát. Mivel nem ismerem, és azt hiszem, hogy csak egy egyszeri találkozás, nem is törődöm vele, de aztán a következő napokban többször szembe jön velem az utcán, hol egyedül, hol egy másik nőbe intim módon belekarolva, és minden alkalommal figyelmeztet az órára. Végül megadom magam, amikor randevút ad egy pláza pincéjében, ahol rengeteg butik sorakozik, a legdrágábbaktól az ócskapiac-szerűkig. Kinéz magának egyet, amelyet nyomógombos vezetékes telefonnal kötöttek össze, és még egy üres képkeret is van rajta. „Ide fogom tenni a pasim képét” – mondja, és csodálkozó tekintetemre olyan arccal felel, mint aki ezúttal adja értésemre: én vagyok az ő pasija, csak eddig nem tudtam róla. Akkor szakad nálam el a cérna, amikor kiderül, hogy a telefon-óra 6660 forintba kerül. Magyarázom, hogy nincs nálam annyi pénz, de a lány, akiről közben szinte minden ruha lekerül, csak fehérnemű-funkciójú fekete rongyok maradnak rajta, már kiállíttatta a számlát. Nincs visszaút…

5.

Újra gyerekkorom második háza, harminc körül lehetek. Találkozom egy szép, tiszta arcú nővel, akivel ismernünk kellene egymást. Fontos feladatot akar rám bízni: egy 15 éves lányt, akinek ő a gyámja, mióta a lány családja visszatért Dél-Amerikába. Neki azonban három hónapra szintén külföldre kell mennie, és át kell vennem az ő szerepét, nekem kell vigyáznom a lányra. Megrémülök a feladattól, hiszen ezt a kislányt láttam felnőni, és szinte az első pillanattól hihetetlen vonzalom alakult ki közöttünk, minden erőnkre szükségünk lesz, hogy elkerüljük az életveszélyes helyzeteket. A nő azonban bízik bennem, szerinte alkalmasabb gyám nem is lenne nálam. Én azonban nem bízom egyikünkben sem…

6.

Újra kell írnom történelemből a diplomamunkámat, mert egykori témám, amely a nyugat-európai kommunista pártokról szólt, már nem aktuális. Megjelenik hajdani gimnáziumi történelemtanárom, és javasolja, hogy II. Rákóczi Ferencről írjak, és arról, hogy miért nem telepedett le Franciaországban, és miért nem vállalta, hogy XIV. Lajos halála utáni interregnumot kihasználva ő legyen az új francia király, és hogy e történelmi lehetőség elmulasztása mibe került Magyarországnak. Már-már belemegyek, amikor kiderül, hogy az egyetem legkevesebb 500 oldalt kér, de nem lehet visszakozni, mert a témát egyszerűen zseniálisnak tartják és legszívesebben már előre odaadnák nemcsak a diplomámat, hanem nagydoktori címemet is….