GNL911

A moziterem születésének dátuma 1895. december 28. Az első filmről sokat tudunk, de akad némi rejtély is. A bolognai Megtalált filmek fesztiválja, amely bemutatta a történelem első mozgóképét, jó  alkalom volt a nyomozásra.

A kinematográfiai gépet a mai közmegegyezés szerint Auguste és Louis Lumiére lyoni fényképész testvérpár találta fel, de Antoine-é, az apáé az érdem a mozi beindításáért. A többé-kevésbé sikeres üzletember, festő és fotográfus ötlete volt a fizetős mozi. 1895 decemberében sokáig kereste a megfelelő helyiséget, míg rátalált a párizsi Opera-negyedben a Grand Café alagsori termére, a Salon Indienre, amely eredetileg biliárd-szoba volt, de a rendőrség bezáratta, mivel úgy látta, hog egy maroknyi profi túlságosan visszaélt az amatőrök tudatlanságával.

December 28-án, egy szombati napon Boulevard des Capucines  járdáján egy szöveg hirdette: „Lumiére kinematográf, belépés 1 frank.” De hideg volt, és a félórás előadást csak 33 ember nézte meg. A következő napokban azonban a hír terjedésével egyre több lett a kíváncsi és újabb termekben folytak a vetítések. Kilenc hónappal később már Sanghaj kikötőjében folytak a vetítések!

A bolognai fesztiválon bemutattak néhányat az első filmek közül, amelyek részei egy 114 Lumiére-filmet tartalmazó doboznak.

Hogy melyik volt a legelső film? Ez a kérdés már nem ilyen egyszerű. A Lumiére-testvéreknek legalább öt előde volt: a francia Étienne-Jules Marey és Émile Reynaud, az angol Edward Muybridge, a leghíresebb, az amerikai Thomas Edison  és nem utolsósorban a magyar ősökkel is rendelkező, Franciaországban élő Georges Demeny, aki eredetileg élettankutató volt, a modern testnevelés egyik megalapítója, és éppen a mozgás iránti szenvedélye vezette őt a filmhez. 1892 és 1896 között nem kevesebb, mint 120 filmmel kapcsolatos szabadalmat nyújtottak be. Antoine Lumiére biztosan jelen volt 1894 szeptemberében Edison Kinoszkópjának egyik párizsi bemutatóján, amely igen nagy hatást gyakorolt rá. Lyonba hazatérve kijelentette: „Ki kell hozni a képet a dobozból, a fiaimnak sikerülni fog”. Auguste és Louis munkájukat a város melletti Monplaisir gyárban kezdték el. Egy részlegvezetőt New York-ba küldtek rugalmas, átlátszó szalagért, amelyekkel első kísérleteiket végezték.

Első filmjük címe: A munkanap vége a Lumiére-üzemben, amelyet 1895 márciusában forgattak Lyonban, a Saint-Victor úton, amelyet később átkereszteltek Premier film utcának. A probléma csak az, hogy a filmből három verzió is létezik. Melyik lehet az első, 12 méteres, 50 másodperces film? Március 15 és 20 között forgathatták, de nincs róla archív dokumentum. Annyit tudunk csupán, hogy március 19-e volt a legnapfényesebb nap. A filmeken látható, hogy először a nők jönnek ki a gyárból, majd a férfiak és csak lopva tekintenek a felvevő gépre. Aki részt vett az első vetítésen, az látott a filmen egy hintót. De van egy másik, amelyiken nincsen. Előkerült egy harmadik, rosszabb állapotban lévő verzió, amelyen megint ott a hintó. Lehet, hogy Lumiére-ék már feltalálták a remake-et?

Az „igazi” filmes a fiatalabb testvér, Louis, volt, aki rengeteget forgatott szülővárosukban, valamint Dél-Franciaországban, ahol a család a nyarakat töltötte. A Lumiére-katalógusban 1500 film szerepel, és ezek között több olyan is akad, amely egy-egy filmes eljárás vagy műfaj őse volt. A fal lerombolása című filmben például különleges effektusokat látunk, a Megöntözött öntözőt tekinthetjük az első börleszknek, családi film a Baba reggelije, míg A vonat érkezésével rémületet keltettek a nézőben, mert a Ciotat-i állomásra berobogó vonat úgy közeledett, mintha egyenesen belerohanna a nézőtérbe – volt is nagy menekülés az első vetítéseken. De még „riportfilmet” is készített a Rhóne folyó áradásáról.

Az első filmbemutatónak volt egy másik filmtörténeti érdekessége. A 33 néző egyike volt ezermester illuzionista, Georges Méliés, akinek annyira megtetszett a találmány, hogy meg akarta venni, de Antoine Lumiére elutasította. A legenda szerint az apa e szavakkal próbálta lebeszélni a moziról Méliést: „Fiatalember, egyszer még hálás lesz nekem. Ennek a találmánynak nincs jövője.”  A Lumiére-leszármazott Thierry Frémaux, a lyoni Lumiére-intézet igazgatója szerint ez csupán „elterelő hadmozdulat” volt az ükapa részéről: „Az első pillanattól fogva tudták, hogy milyen értéke van találmányuknak, és ezért olyan stratégiát alkalmaztak, amellyel megpróbálták elbátortalanítani a konkurenciát.” Méliés-t persze nem tudták meggyőzni, egyik munkatársa segítségével megalkotta saját mozigépét, és ő néhány év múlva ő lett a fantáziafilmek atyja.